Valójában mindkét alak lehet helyes, a kérdésfeltevés a helytelen. A nyelvhelyesség ugyanis sok esetben konvencionális: egyes szóalakok elfogadhatósága számos feltételen múlik, ezek kisebb része nyelvészeti, nagyobb nyelvhasználói vagy akadémiai (nyelvpolitikai). Az előadásomban a „ne csukolj”-típusú alakok elfogadhatósági feltételeit elemzem ki, minden lehetséges oldalról megvilágítva. Nyelvészeti szempontból arra fogunk jutni, hogy ezek az alakok nem rosszak: hangtani, alaktani és szemantikai szempontból is lehet érvelni a használhatóságuk mellett. Nyelvhasználói szempontból ellenben azok a „mássalhangzó plusz l”-végű ikes igék lesznek elfogadhatók felszólító módban, amelyek használata gyakoribb, pl. botoljon, oszoljon, omoljon stb.; ellentétben a ritkábbakkal, pl. hanyatoljon, áramoljon, fényeljen stb. Végül az akadémiai szempont is lehet meghatározó, ebben a kérdésben ugyanis a nyelvpolitika egyáltalán nem foglal állást. Ha megtenné, a nyelvhasználók azt az alakot fogadnák el helyesnek, amit az akadémia is: pl. ha ez a csukolj lenne, a csuklj ellen lázadoznának, ha viszont az utóbbi, akkor az előbbi ellen; míg akadémiai állásfoglalás híján jelenleg egyik sem tetszik nekik.