A közoktatási intézményrendszer fejlesztésének kérdése az első világháborút követő időszakban jelentősen meghatározta a magyar kultúrpolitika területét. A területi elcsatolások következtében a közoktatási rendszer újjászervezése vált szükségessé igazgatási szempontból is, emellett az országban nem állt rendelkezésre megfelelő számú közoktatási intézmény, a meglévő iskolák állapota sem volt több esetben elfogadható, mindez pedig a korszaknak megfelelő nemzeti nevelés eszményét nem szolgálhatta kielégítően. A korszak meghatározó politikusa, Klebelsberg Kuno 1922 és 1931 között állt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élén, népiskolaépítési tevékenységét a kultúrfölény koncepciójára alapozva kezdte meg. A tankötelezettség korhatárának emelése mellett hatalmas mértékű intézményi fejlesztésekbe kezdett, több ezer új iskolai tanterem és tanítói lakás megépítésére került sor mindössze pár év alatt. A központi oktatáspolitika keretében megalkotott iskolaépítési tervek értékeléséhez szükséges azok megvalósítását a helyi, konkrét példákon keresztül vizsgálni, ezt igyekszem Baranya megye vonatkozásában feltárni a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának iratai alapján.
