Az épület-rekonstrukció napjainkban a magyarországi műemlékvédelemmel foglalkozó szakmai közélet egyik gyakran idézett – és vitatott – fogalmává vált. Mivel az érintett műemlékek jellemzően hazánk kiemelt turisztikai desztinációi, nem véletlen, hogy a jelenleg is zajló illetve tervezett helyreállítások jelentős társadalmi visszhangot is kiváltottak.
A különböző szakmai és társadalmi szempontok összevetésével feloldhatatlan ellentétek rajzolódnak ki, ugyanakkor kimutatható, hogy a rekonstrukció módszerét megítélő egyes (pro illetve kontra) érvek különböző alapokon nyugszanak, és különböző érték-prioritásból fakadnak. A széles társadalmi körökben kibontakozó vita tehát lényegében nem a rekonstrukció mint műemlék-helyreállítási módszer megfelelősége, hanem az épített örökség által számunka nyújtható értékek, és a belőlük kifejthető lehetőségek rangsorolása körül zajlik. Ebben a rangsorolásban pedig döntően eltér a különböző társadalmi illetve szakmai csoportok véleménye, és az a háttér, amire véleményüket alapozzák. A kutatás öt kulcsszó mentén (történelmi beágyazottság, társadalmi beágyazottság, közösségi identitás, fizikai megőrzés és építészeti alkotói módszertan címszavain keresztül) mutatja be a rekonstrukcióra irányuló műemlék-helyreállítások szakmai illetve társadalmi visszhangját, és a beavatkozások meglehetősen heterogén megítélésének kirajzolódó főbb irányvonalait.