Az előadás két részből áll. Ebben be fogom mutatni egyik legkomolyabb személyes dilemmám a sportpszichológusi munkám kapcsán: jelesül, hogy vajon mennyit tudok segíteni? Terveim szerint különböző példákat hozok arra, amikor 1. én és a sportoló is úgy éreztük hasznos a közös munkánk; 2. mindketten úgy éreztük, hogy haszontalan; 3. én úgy éreztem, hogy sokat segítek, de ez benne nem tudatosult; 4. szerintem semmit nem segítettem, míg a sportoló úgy vélte ettől teljesített jobban. Teszem ezt annak tudatában, hogy az alapkérdésre nem fogok tudni válaszolni, csak feltételezéseimet osztom meg a hallgatósággal. Az előadás másik felében egy - reményeim szerint az előadás első feléhez illeszkedő - nagyobbszabású kutatás (Smohai, Harsányi, Durst és Szemes, 2018) néhány eredményét emelem ki. Ebben 2175 sportolót sportpszichológusi segítségnyújtással kapcsolatos attitűdjét mértük fel. Az eredmények azt mutatják, hogy többségük (74,7%-uk) nem járt még sportpszichológusnál. További, részletesebb eredményeket az előadásban mutatom be.
