Napjaink talán legnagyobb kihívása az energetikai iparágban a megújuló energiaforrások hatékony rendszerintegrációja. Az ellátásbiztonság, a villamosenergia-minőség és költséghatékonyság megőrzése egy igen gyorsan változó környezetben minden szereplő számára komoly feladat. A regulációs keretrendszer változásai és a technológiai megoldások fejlődése szintén számos változást indukál.
A villamosenergia-rendszerek üzemeltetése és irányítása kiemelkedően komplex feladat, tekintvén földrajzi kiterjedésüket, az érintett eszközök mennyiségét és az esetleges kimaradások okozta hatalmas méretű károk lehetőségét. A villamosenergia-termelésben leginkább drasztikus mértékben teret nyerő nap- és szélerőművek teljesítményelektronikai átalakítókon keresztül csatlakoznak a hálózatra. Ennek eredményeképp merőben más karakterisztikus tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a villamos energia előállítására széles körben alkalmazott szinkrongépek, melyek mechanikai rendszerének forgása közvetlenül összefügg a hálózati paraméterekkel. Hovatovább, a nagy forgó tömegek tehetetlenségükből adódóan támogatják a rendszert abban, hogy súlyos hibák esetén is fennmaradjon a teljes szinkron üzem, kinetikus energiájuk egy részét képesek közvetlen fizikai válaszként az egyensúly megőrzésére fordítani. Ez a rendszerinercia, mely a frekvenciaváltozások gradiensét korlátozza.
A villamosenergia-rendszerek stabilitása igén széles tudományterület, ezen belül a frekvenciastabilitás kérdésköre az, amelyben a forgó tömegek csökkenésének problémája igazán jól értelmezhető. A teljesítményelektronikai átalakítókon keresztül csatlakozó termelők térnyerésével ugyanis ez a követlen fizikai stabilitásmegőrző képesség erősen romlik. Az előadás célja a kérdéskör fizikai hátterének bemutatása, és a rendszerirányításban alkalmazható új szabályozási elvek (forgó tömeg emuláció szabályozástechnikával, gyors stabilitásmegőrző tartalékok aktiválása, fogyasztóoldali befolyásolás, adaptív korlátozók) összehasonlító elemzése.
