Közokatásügyi reformok Baranyában (1868-1918)

A XIX. század közepéig - rövid megszakításokkal - az egyházak meghatározó befolyása érvényesült az oktatási intézmények felett. A közoktatás modernizálása kiemelkedő helyen szerepelt a magyar polgári átalakulás törekvései között, hiszen a korszak politikusai felismerték, hogy a nemzet jövője szempontjából a nép művelése fontos szereppel bír. Széleskörű viták alakultak ki az oktatás egyházi, illetve állami jellegét illetően a liberális és a konzervatív, a világi és az egyházi erők között. A folyamat eredményeképp több tervezet született, amelyben nagy szerepe volt Eötvös Józsefnek, aki a korszakban hosszú időn keresztül töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciót. 1868-ban elfogadták a népoktatási törvényt, amely a már fennálló felekezeti iskolák mellett kiegészítő jelleggel írta elő a közös, állami iskolák létrehozását. Az őt követő miniszterek hozzáállása a reformok megvalósításához változó volt, az érdemi munkálatokat Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdte meg.
Kutatásomban az 1868-as népoktatási törvény végrehajtásának körülményeit igyekszem feltárni elsődleges források, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának dokumentumai alapján. Baranyában a közoktatási törvény megszületését követően közel három évtizeden keresztül nem tettek jelentősebb lépéseket állami iskolák felállítására. A XIX-XX. század fordulóján már található forrás arra vonatkozóan, hogy megkezdték a reformokat. Az első világháborúig terjedő időszakot levélváltások sora jellemezte a megye vezetése és a vallás- és közoktatásügyi miniszter között. Kutatásom során azt vizsgálom, hogy ennek milyen hatása volt Baranya megye közoktatásügyének modernizációjára, illetve megvalósult-e az, amit a jogszabályok előírtak.