A nanotechnológia korunk talán legintenzívebben fejlődő tudomány területe. Az életünk minden részében – így az orvostudományban is – megjelenik (pl: kozmetikumok, adalékanyag, gyógyszerhordozók, stb). A nanoméretű részecskék, szálak, struktúrák előállításában számos új lehetőség rejlik, melyre jó példa az elektromos szálképzés. Ezzel a technológiával előállított szálas struktúrák nagymértékben hasonlítanak az élő szervezetben megtalálható extracelluláris mátrixhoz. A membránok nagy mennyiségű folyadékot képesek csapdázni éppúgy, mint kismolekulákat vagy nanorészecskéket.
Kutatásunk célja magnetit nanorészecskék szintézise polimer membránban, majd ezen szövetek hatásának vizsgálata az élő szervezetre. A magnetit az élő szervezetben képes lebomlani, bekapcsolódva a normál vas körforgásba. Emellett szuperparamágneses, mely annyit jelent, hogy külső mágneses teret alkalmazva mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, azonban a külső tér megszűnésével elveszíti mágneses tulajdonságát. Így míg makroszkópikusan megszoktuk a mágnessel kölcsönhatásba lépő fémes anyagok, pl gémkapocs ideiglenes mágnesként való viselkedését, addig ezek a részecskék azonnal elveszítik ezt a tulajdonságukat.
Az orvosi alkalmazásokban ezt kihasználhatjuk pl MRI mérések során kontraszt növelésére, vagy mágneses hipertermiás kezelésekben. A mágneses hipertermia egy olyan kiegészítő megoldást nyújthatna daganatos betegek kemoterápiás kezelése során, mely elősegítené a gyógyszer mennyiségének csökkentését, ezzel párhuzamosan a mellékhatásokat is. A hipertemia során lokálisan melegítenénk fel a mágneses részecskék segítségével a daganatos sejtek területét. Amennyiben ezek a részecskék a polimer szálas rendszerben vannak csapdázva, úgy a polimer hálózat az élő szervezetben megtalálható extracelluláris mátrixot modellezve egy támasztékot nyújtanának az egszséges sejteknek a regenerálódás folyamán az elpusztult setjhalmaz területén.
