A fejlett világ nyugdíjrendszereinek szinte közös jellemzője, hogy az állami nyugdíjpillérre egyre nagyobb nyomás nehezedik, ezért a fenntarthatóság biztosítása érdekében egyre nagyobb szerep jut az önkéntes kiegészítő nyugdíjcélú megtakarításoknak. Előadásom központi kérdése az, hogyan lehet az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítások kapcsán egyéni szinten helyes döntést hozni. Milyen tényezők segítik, illetve akadályozzák azt, hogy egyéni szinten optimális döntést hozzunk. A viselkedés-közgazdászok pontosan leírják, hogy nem csak Magyarországra jellemző Pató Pál „ej, ráérünk arra még” mentalitása, hanem az egész világon jellemző, hogy a ma fontosabb, mint a jövő (jelen felé torzító időpreferenciákkal rendelkezünk és veszteségkerülők vagyunk). Szinte mindannyian nap mint nap esünk a halogatás hibájába (sokszor egyszerűbb a status quo mellett dönteni, ill. nem dönteni), s nagyon gyakran nehezen állunk ellen a kisebb-nagyobb kísértéseknek. Ha ismerjük kognitív korlátainkat és lehetőségeinket (ezeket a viselkedési közgazdaságtan átfogóan feltárta), jobb döntéseket hozhatunk. Előadásomban a viselkedési közgazdaságtan releváns szakirodalmának áttekintése mellett kitérek az önkéntes nyugdíjmegtakarítások magyarországi helyzetének rövid értékelésére, majd konkrét, gyakorlati szempontból is releváns és hasznos megoldási lehetőségeket és technikákat mutatok be.
