Kutatásom kezdetén abból a kérdésből indultam ki, hogy miért vannak hosszú távon veszteséges vállalatok (olykor egész iparágak). Összeegyeztethető-e ez a racionális viselkedés feltevésével? A mikroökonómiai elmélet szerint rövid távon elképzelhetőek veszteségesen működő vállalatok, azonban hosszú távon ez nem történhet meg, hiszen a vállalat egyszerűen kilép az iparágból, ha folyamatosan veszteségeket könyvel el.
A hosszú távon veszteséges vállalatok problematikája az akadémiai kutatás homlokterében nem jelenik meg. Sok szerző kutatja, hogy miért vannak hosszú távon átlagon felüli nyereséget hozó vállalatok, de az ellentétes oldalt nem vizsgálják. Saját kutatásom során egy Monte Carlo szimulációs modellt építettem, amelyben egy elméleti iparág vállalatainak viselkedését modelleztem bizonytalan környezetben előre látható és előre nem látható keresleti és költségsokkok mellett.
Eredményeim alapján a jövőben bekövetkező, előre nem várt sokkok okán elképzelhető, hogy hosszú távon is veszteséges lesz egy racionálisan működő vállalat/iparág. Modellfeltevésektől függően az összes eset kb. 5-10%-ában történt meg, hogy 10 éven át folyamatosan veszteséges volt a modellezett vállalat. Az eredmények robusztusságát bizonyítja, hogy a kritikus paraméterek (pl. be- és kilépési költségek, sokkok szórásai) nagymértékű változtatása esetén is pozitív maradt a 10 éven át tartó veszteséges működés valószínűsége.
A hosszú távú veszteségesség oka, hogy a jövőben előre nem várt negatív sokkok követik egymást, így bár a vállalat ex ante arra számít, hogy nyereséges lesz, végül ex post mégis veszteséget kényszerül elkönyvelni.
Kutatásom tudományos hozzájárulása, hogy megmutattam, hogy racionálisan működő vállalatok is lehetnek hosszú távon veszteségesek, ezáltal nem triviális, hogy az ilyen vállalatok menedzsmentje rossz döntéseket hozott és irracionálisan működtette vállalatát.
