A gímszarvas (Cervus elaphus L., 1758) a magyar vadgazdálkodás számára kulturális és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű vadfaj. Az egyedek korának becslése a vadbiológiai kutatás, a vadgazdálkodási tervezés (okszerű vadgazdálkodás, korszerkezet szabályozása), valamint – bikák esetében – a trófeabírálat szempontjából is fontos.
Az élő egyedek korbecslése a megjelenésük és viselkedésük bizonyos elemeinek együttes figyelembe vételével lehetséges, bár kevésbé megbízható. A korbecslés során alkalmazható szempontok köre a terítékre hozatal, illetve a trófea kikészítése után egyes csonttani képletek feltárásával jelentősen kibővül. Az elejtett vad korbecslésére laboratóriumi módszerek is alkalmazhatók, mint a metszőfogak pótdentin rétegeinek és a zápfogak cementzónáinak számlálása. Utóbbi a nagy mintaszámon alapuló nemzetközi kutatási eredmények szerint a legpontosabb és legkevésbé torzított módszer, amely nem mutat a kor változásával összefüggésben álló hibát.
A Tudományos Diákköri munkám során felhasznált – 18 gímbikától származó – minták vizsgálatával célkitűzésem volt a zápfogak cementréteg-számlálásán alapuló korbecsléseim és a trófeabírálat, illetve az elejtőt kísérő hivatásos vadászok korbecsléseinek összehasonlítása, továbbá az állkapcson és egyes fogakon felvehető méretek és az életkor változása között fennálló kapcsolat tanulmányozása.
Eredményeim alapján a saját cementzóna-számlálásom egyik más korbecsléssel sem volt statisztikailag kimutatható kapcsolatban. Megállapítottam, hogy a foghézag és a rágófogsor hosszának mérése vagy ezek aránya nem alkalmas a korbecslési eljárásban való használatra. Az I1 fogak fogkorona magassága és teljes hossza, ezek aránya, ill. a két I1 fog koronáinak együttes szélessége a cementrétegek alapján végzett korbecsléssel statisztikailag igazolható lineáris kapcsolatban állt. Az M3 fogak esetében sem az első, sem a második ív koronamagassága nem volt statisztikailag igazolható kapcsolatban a cementzónás korbecsléssel.