A vibráció kiváltja az úgynevezett tónusos vibrációs reflexet (Hagbarth et al. 1976), amelynek következtében megnövekszik az izmok aktivációja és ezáltal az izomorsók ingerlékenysége megnövekszik, amely magyarázza a vibráció alatti (Bosco et al.) és közvetlen az utáni teljesítmény növekedést (Cochrane et al. 2004). A vibráció hatását a nagy energia tartalmú foszfátvegyületek felhasználására csupán egy vizsgálat kutatta (Zange J. et al. 2008). Célkitűzésünk az volt, hogy 31P MR spektroszkópiával megvizsgáljuk az egésztest vibráció hatását a térdfeszítő izmok energia metabolizmusára 20 és 40 Hz vibrációs frekvenciát alkalmazva. Vizsgálatunkban 15 edzett személy vett részt. 31P-MRS segítségével meghatároztuk az inorganikus foszfát (Pi), kreatinfoszfát (PCr), αATP, βATP, γATP, összes ATP spektrumterületét, valamint ezek arányát a vibrációs/kontrolledzés előtt, két edzés között, valamint a második edzést követően. Az inorganikus foszfát (Pi) mennyisége a vibráció hatására csökkent, azonban a nem volt különbség a kontroll csoporthoz képest, akik vibráció nélküli izometriás erőkifejtést végeztek. A kreatin foszfát (PCr) és ATP mennyisége semelyik csoportban nem mutatott jelentős különbséget. A Pi/PCr arány a Pi változásához hasonlóan csökkenést mutatott, ami szintén szignifikáns volt.Vizsgálati eredményeink azt sugallják, hogy a 20 Hz-es vibrációs frekvencia jelentősebben hatott a Pi spektrum területre és Pi/PCr arányra, mint a 40 Hz-es vibrációs frekvencia. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a Pi spektrum terület és a Pi/PCr területarány csökkenés a vibráció okozta izomfáradást jelenti, amely erő és fizikai teljesítményt csökkenést eredményezne.
