A vér szerepe az orvoslásban sokáig abban merült ki, hogy a terápia részeként az érvágás során a betegből lecsapolták. A XVII. században az első mikroszkópok megalkotásával elindulhatott a vér diagnosztikai vizsgálata is. A vér sejtes elemeinek és egyéb komponenseinek megismerésével, a biokémiai ismeretek bővülésével, az ok-okozati összefüggések felismerésével és persze az analitikai módszerek fejlődésével a XX. században megszületett egy új iparág: a laboratóriumi diagnosztika. A kezdeti manuális technikákat a diagnosztika számos területén fokozatosan felváltotta a műszeres analitika. A módszerek változatossága és azok érzékenységének növekedése olyan paraméterek meghatározását tették/teszik lehetővé, amelyek hatékonyan segítik az orvosokat (1) a felállított diagnózis megerősítésében vagy elvetésében, (2) a betegségek előrehaladásának követésében, (3) az egyes betegségek kiszűrésében, vagy (4) egy kórkép végkimenetelének előrevetítésében.
Az igények növekedésével a diagnosztika területén a technológiai fejlődés elvezetett a „total laboratory automation”, azaz a teljes laboratóriumi automatizálás megvalósulásához. Maga a koncepció a robotika és az automatizálás fellegvárából, Japánból indult el világhódító útjára a 70-es években.
Előadásomban bemutatom a diagnosztikai laboratóriumokban használt analizátorok fejlődését és néhány példán keresztül a teljes laboratóriumi automatizáció hazai megvalósulását.