A mesterséges intelligencia elképesztő ütemű fejlődése életünk számos területét érinti a társas kapcsolatoktól kezdve az oktatáson és a munkavégzésen keresztül az egészségügyig és a közlekedésig. Az MI-rendszerek (kognitív vagy észlelési funkciókat végrehajtó algoritmikus modellek) szerepet játszanak annak eldöntésében, hogy az illető milyen társadalombiztosítási juttatásban részesül, hol valószínűsíthető betörés, vagy hogy fennáll-e a rák kockázata. Az önvezető autóktól az arcfelismerés technológiájáig a mesterséges intelligencia megkönnyíti és hatékonyabbá teszi életünket, ugyanakkor sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a technológiák milyen negatívan befolyásolhatják az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot.
Például, ha online tartalmakat fogyasztunk, az algoritmikus torzítás miatt hasonló nézőpontú cikkek fognak megjelenni nekünk a jövőben, ami felerősíti előítéleteinket, ezáltal korlátozza a vélemények sokszínűségét és polarizációt okoz, ami különösen a társadalom kiszolgáltatott rétegeit érinti hátrányosan. A büntetőeljárásban is egyre gyakrabban használják az MI-technológiákat személyek és területek profilozására, feltételezett bűncselekmények előfordulásának előrejelzésére, valamint a jövőbeli bűnelkövetés állítólagos kockázatának felmérésére. Bebizonyosodott, hogy az MI-rendszerek aránytalanul célozzák és diszkriminálják a marginalizált csoportokat, sértik a személyes szabadságot, a tisztességes eljáráshoz való jogot és az ártatlanság vélelmét, miközben felerősítik a rendszerszintű diszkriminációt, a hatalmi egyenlőtlenségeket, a kirekesztést és a rasszizmust.
Előadásomban az MI konkrét emberi jogi vonatkozásait vizsgálom az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Európai Szociális Charta rendelkezésein keresztül. Egy olyan felelős, átlátható, méltányos és elővigyázatos megközelítés szükségességére hívom fel a figyelmet, amely az MI által kínált lehetőségek megvalósítása mellett a minimálisra csökkenti az emberi jogi kockázatokat.