Az 1867. évi közjogi kiegyezést Ausztria és Magyarország összességében egybehangzó módon, ám mégis el nem hanyagolható eltérésekkel foglalta az osztrák decemberi alkotmány részeként elfogadott Delegationsgesetzbe (RGBl 146/1867.) és a magyar 1867. évi XII. törvénycikkbe.
A dualista rendszerről alkotott közjogi nézetek azonban eltértek a két birodalomfélben. Míg az osztrák fél felfogása szerint a korábbi birodalom, a Gesammtmonarchie csupán visszaszorult a közös ügyek szférájába és intézményeibe, addig a magyar közjogi felfogás nem fogadott el Ausztria és Magyarország felett álló semmilyen birodalmat.
Különösen érdekes vizsgálni az államjogi és nemzetközi jogi tanulmányok fejlődését a Monarchia közös szférájának utánpótlásképző intézményeiben. A közös hivatalnokok oktatása során ugyanis az egymással ellentétes közjogi felfogások valamilyen áthidalása elkerülhetetlenné vált. Miközben a Monarchia nagyhatalmi állása megkívánta az egységes birodalmi politikát, a magyar kormányok konzekvensen törekedtek közjogi vívmányok kieszközlésére.
Előadásomban a Cs. és Kir. Konzuli Akadémia (külügyi szolgálat), illetve a katonai akadémiák közül a K.u.K. Kriegsschule és a Theresianische Militärakademie (közös hadsereg) tanterveit mutatom be. Az osztrák levéltári források alapján ismertetem az oktatott jogi kurzusokat, különös tekintettel a közjogi-államjogi tárgyakra. A vizsgált tantervek jelentősége önmagukon is túlmutat, ezeket egyfajta hivatalos felfogásként is értelmezhetjük olyan kényes kérdésekről, mint például a külügyek közössége, a közös minisztertanács jogállása, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia és a kétbirodalomfél nemzetközi jogalanyisága.
