Hány éves a magyar állam?

Szent Istvánban a köznyelv a magyar állam alapítóját tiszteli, jóllehet, az államnak nincs minden tudományág számára irányadó definíciója, és az „államalapítás” (jog)történeti meghatározása sem egyöntetű. Ebből adódhat, hogy a történet- és jogtörténet-tudományban egyaránt fellelhetők a királyság korát megelőzően is állami létezést valló, a Szent István általi államalapítást elismerő, illetőleg az állam kialakulását Szent István koránál, sőt, az Árpád-kornál is későbbre tevő nézetek.
Aligha vitatható, hogy az államalapítás nem egyenlő az első király koronázásával vagy az országépítéssel, és nem egyetlen aktussal és nem egy meghatározott pillanatban történik, hanem olyan folyamat, amelyben fokozatosan jelennek meg azok a célok, intézmények és hatalmi-jogi megoldások, amelyeket a jogilag szabályozott társadalmi-hatalmi struktúraként megjelenő állam ismérveinek tartunk. Kiindulva tehát abból, hogy az állam „komplex képződmény, összetett, intézményesített, monopolizált és centralizált hatalmi szervezet”, illetve „az államalkotó népnek a körülhatárolt államterületen az egységes államhatalom alatt tartósan szervezett hatás- és döntési egysége”, e meghatározások főbb elemei az Árpád-kor hatalmi berendezkedésében is értelmezhetők.
E gondolati keretben vizsgálható a korabeli okleveles források alapján az államiság jegyeinek megjelenése, erősödése a Szent István működésétől kezdve egészen addig, amikor is az Árpád-ház uralkodói ágának kihalása a létrejövő legitimációs hiátus okán szükségszerűen hozza el a már korábban is kialakulóban lévő koronaeszme valódi és legfőbb legitimációs tényezővé válását. A korábbi legitimációs forrás – a leszármazás – kimerülése után az uralmat megszerezni szándékozó utód legitimációs folytonosság iránti törekvése pedig nyilván arra utal, hogy az uralni kívánt hatalmi-társadalmi struktúra már jogi szempontból is értelmezhető, az uralkodó személyétől függetlenül önazonossággal bíró entitás, amit – egyéb jellemzői mellett – immár államnak nevezhetünk.