Változó halálképzetek a skandináv mitológiában a Völuspá című költemény alapján

A kereszténység elterjedésével az ember halálról alkotott elképzelése gyökeresen megváltozott. Az észak-európai népek kereszténység előtti szokásairól, világképéről számos írásos forrás maradt fenn Izlandon. A kódexek azonban többnyire keresztény szerzőktől származtak, így olykor nehéz megállapítani, a lejegyzés során mennyire cenzúrázták, költötték át az ezredforduló előttről származó, szóban továbbadott, pogány szövegeket. Az élők világa és a túlvilág egymáshoz való viszonyáról alkotott elképzelések is feltehetőleg a keresztény világkép megszilárdulása után váltak rendszerezett formában a skandináv mitológia részévé.
Többek közt a temetkezési szokások és a halálhoz kapcsolódó rítusok tárgyi leletei alapján feltételezhetjük, hogy a túlvilágról nem uralkodott egységes elképzelés a viking korban. Alátámasztja ezt, hogy a skandináv mitológia egyik legfontosabb írásos forrása, a Verses Edda is sokféleképpen ábrázolja az élők és holtak viszonyát. A számos eltérés mellett azonban egy vonás közös: az átjárhatóság. Az óészaki hitvilág szerint a halálból való visszatérés, a halottakkal való kapcsolat lehetősége adott, a halál birodalma nem egységes. Ezzel szemben a keresztény világkép szerint, a távoli jövőben elkövetkező Feltámadásig, a halál végérvényes és visszavonhatatlan.
A Völuspá, azaz A völva jövendölése a mitológiai versek közül a legtöbb talányt rejtő, és egyben vitathatatlan irodalmi értékkel bíró költemény a két világkép határán születik. Az előadás célja, hogy ebben a páratlan versben a halálképzetek különböző rétegeit bemutassa.