Kutatómunkám célja az volt, hogy két aspektusból közelítsek a kockázatkereső magatartásformákhoz. Ezek a teljesítménymotiváció valamint a temperamentum- és karakterfaktorok.
Feltételeztem, hogy az általam vizsgált kockázatkereső csoportok – proszociális kockázatvállaló (tűzoltók), antiszociális kockázatvállaló (erőszakos bűncselekmény elkövetők) és extrém sportoló (ejtőernyős, vadvízi evezős, stb.) – jelentős különbséget mutatnak a temperamentum és karakter faktoraikban, valamint a teljesítménymotivációjuk tekintetében.
Vizsgáltomban 495 fő vett részt, amelyből 170 fő proszociális kockázatvállaló, 194 fő antiszociális kockázatvállaló, 71 fő extrém sportoló és 97 illetve 60 fő kontrollszemély.
Kutatásom módszerei a következők voltak:
A teljesítménymotiváció vizsgálatára az AMS-R kérdőívet használtam.
A temperamentum és karakter vizsgálata a Cloninger-féle Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI) Rózsa és munkatársai által adaptált magyar változatával történt.
A legjelentősebb eredmények a következők:
Az extrém sportolók szignifikánsan magasabb értékeket értek el az Újdonságkeresés faktorában, míg a proszociális kockázatkeresők a Jutalomfüggőség faktorában. Az antiszociális kockázatkeresők szignifikánsan alacsonyabb értékeket produkáltak az Önirányítottság és az együttműködés faktorában. A teljesítménymotívációval kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy elsősorban a Távolítás, azaz a kudarckerülés esetében különböztek egymástól a kockázatkereső csoportok.