Mire jók a műemlékek? – Az épített örökség társadalmi szerepe

Az épített örökség - viszonylag könnyen megfogható történelmi illetve kulturális jelentőségén túl - számos további jelentésréteget is hordoz, és tagadhatatlan társadalomformáló szereppel bír. Az előadás gyakorlati példákon keresztül az épület-rehabilitációk társadalmi szerepének sajátos szempontjait emeli ki, hangsúlyozva az épített örökség mai felhasználásának, átalakításának jelentőségét és lehetőségeit. A történeti épületek és a történeti városszövet megőrzése illetve a mai használatba való beemelése számos olyan pozitív környezeti, gazdasági és társadalmi következménnyel jár, ami új építésű projektek esetében sokkal nehezebben biztosítható. A rehabilitációk fokozatos előtérbe kerülése tehát elsősorban nem csak gazdasági megfontolásokra vezethető vissza – bár a 2008-as világválság jelentős impulzust adott a folyamatnak –, hanem fontos szerepet játszottak a társadalompolitikai okok is.
Az épített örökség vonatkozásában a társadalmi szerep egyik elsődleges megjelenési területe a történeti épületek kulturális többletjelentése által formált helyi identitás. Az épített örökséghez kapcsolódó beavatkozások – a különböző társadalomtudományi kapcsolódási pontok és a történeti folytonosság révén – megjelenítik a hely karakterét, miközben szemléletformáló elemként a helyi közösség önképe szempontjából is meghatározó szereppel bírnak. A városszöveti folytonosság – illeszkedés vizsgálata arra mutat rá, hogy a mai használatba átmentett épített örökség az általa hordozott konnotációs tartalmakon túl puszta fizikai jelenlétével is gazdagítja a várost, térbeli és egyúttal időbeli orientációs pontokat nyújtva a helyi közösségnek. A használati folytonosság – funkcióváltás kérdésköre (az egyes funkció-típusok állandósága illetve dinamikus változása) pedig közvetlenül reflektál a társadalom átalakulásaira.