A laboratóriumi diagnosztika nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű betegellátás. A megállapított diagnózis, és a szükség szerint előírt terápia 70%-ban a diagnosztikai laborok által kiadott eredményeken alapulnak. Az emberi testváladékokból (vér, vizelet, széklet, stb.) számtalan vizsgálat végezhető el, amelyhez viszont komoly készülékek és munkaoldatok szükségesek. A mérések nagy része azonnal diagnosztikai tájékoztatást ad az orvos számára, pl. vércukor szint, koleszterin érték, vörösvérsejt szám.
Az automaták által ontott eredmények egy része viszont olyan plusz információt (is) hordoz(hat), amelyet csak megfelelő számítással lehet „előcsalogatni”, azaz nem igényel további költséget. A mért értékeken alapuló számolt paraméterek néha rejtélyesnek tűnő rövidítések mögé bújva jelennek meg a laboratóriumi leleten. Ha egy tájékozatlan beteg (de nevezhetjük olyan betegnek is, aki lehetőség híján még nem „guglizott rá” a leletén található tételekre) megnézi pl. a hematológiai leletét, olyan referencia tartománnyal ellátott vizsgálati eredményeket láthat, mint MCV, MCHC, MPV.
Előadásomban a laboratóriumi diagnosztika néhány területéről összegyűjtött számolt paraméterről fogok beszélni: a számítás módjáról, arról, hogy miért és hogyan hasznosak a betegellátásban.
