Hazánkban 2012. szeptember 1.-től kezdődően bevezetésre került a mindennapos testnevelés, 2013 szeptemberétől pedig a testnevelés tantárgy tartalmát új Nemzeti Alaptanterv szabályozza. Mindezek hatására a minőségi testnevelés fogalma, célkitűzései és alapelvei is meghatározásra kerültek, köztük az inkluzivitás, a fogyatékos tanulók testnevelés oktatásban való részvételének biztosítása. A fogyatékos diákok testnevelés órai részvételének szubjektív megélése azonban nagymértékben befolyásolhatja a megvalósulás sikerességét.
Vizsgálatunk célja integrált oktatási formában tanuló mozgáskorlátozott és látássérült diákok testnevelés órai részvételének feltérképezése, különös tekintettel a szubjektív tényezőkre.
Vizsgálatunkhoz kérdőíves módszert alkalmaztunk. Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények gyógypedagógusain keresztül vettük fel a kapcsolatot és töltettük ki a kérdőívünket integrált oktatási formában tanuló 22 látássérült és 24 mozgáskorlátozott diákkal. Arról kérdeztük őket, hogy részt vesznek-e társaikkal közösen a testnevelés foglalkozásokon, ha igen, milyen formában, és milyen a részvételüknek a szubjektív megélése. Kérdőívünk 28 fő-, és további alkérdést tartalmazott.
Vizsgálatunk eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a tanulók testnevelési kategóriába sorolása nem egységes. A 24 mozgáskorlátozott válaszadóból mindössze 8 fő vesz részt társaival a testnevelés foglalkozásokon, ugyanakkor előzetes feltételezéseinkkel ellentétben a látássérült diákok több mint felét (22 diákból 14fő) integráltan oktatják. Előadásunkban az integrált testnevelés órai részvétel szubjektív megélésének bemutatásán túl a vizsgált diákok tanórán kívüli sportolási szokásainak bemutatására is vállalkozunk.
Az eredmények felhívják a figyelmet a testnevelési kategóriába sorolás jelenlegi gyakorlatának újragondolására, az adaptált fizikai aktivitás ismeretanyagának szükségességére a szakemberek képzésében, továbbá a szakmák közötti együttműködés jelentőségére.