Az ókori közel-keleten kialakuló vaskori államalakulatok első típusát un. korai államoknak nevezzük. Edóm esetében e korai államról a bibliai hagyomány sajátos információ mellett bizonyos egyiptomi és asszír források is rendelkezésre állnak. A bibliai hagyományból a Genezis könyvében található sajátos „uralkodólista” illetve a Deuteronomiumnak, az izraelitáknak Edóm földjén való átkelésével kapcsolatos híradása emelendő ki. E mellé a később keletkezett, Királyok Könyve egy megjegyzését említem, hogy ti. abban az időben (amikor Júda és Izrael állama már létezett) még nem volt királya Edómnak. A történeti munka később több háborús konfliktusról is megemlékezik a két testvérnép viszonyában.
Ezek az információk ugyanis közvetve alátámasztják az ókortörténeti hipotézist az államberendezkedés több lépcsőben történő létrejöttéről. A Genezis 36. fejezete edómi nemzetségekről és nemzetségi vezérekről értekezik, mely az állam bizonyos korai szervezettségi fokára utal. A Deuteronomium híradása az izraeliták vándorlásáról és az edomiták által történt határzárról szól, melyre több korai prófétai szöveg is visszautal. A történeti emlékezet ezen elemei is valamiféle (több?)központú államszervezetet feltételeznek. A Pentateuchos forrásai mellé M. Weippert kutatása során feltárt egyiptomi források: helynevek, útleírások részletei illesztendők. E helynevek egy része a későbbi bibliai hagyományból ismert tulajdonnevekkel azonosítható. Így a bibliai szövegekben található „emlékezet” a korai Edómra, valós történelmi tényeken alapul, melyet a sajátos szövegképzés felhasznált. A Királyok Könyve forrásai Edóm alávetett, vazallusi állapotáról és későbbi önálló külpolitikai manővereiről emlékeznek meg, melyekről a kor nagyhatalmának, Asszíriának királyi archívumai is megemlékeznek.
Ilyen módon a bibliai és Biblián kívüli források segítségével felvázolható az edómi államszervezet kialakulása. Előadásomban a korai állam jellemzőiről és az erre utaló források értékeléséről lesz szó.
