Bevezetés és Célkitűzés: A szív távoli iszkémiás prekondícionálás (RIPC) során rövid iszkémiás/reperfúziós ciklusok alkalmazása egy másik szerven vagy az adott szerv egy másik területén csökkenti egy későbbi infarktus súlyosságát. Mivel a különböző területek közötti védő információ szállítása nem ismert, jelen tanulmányunk célja volt, hogy megvizsgáljuk, hogy az IPC hatására felszabadul-e a szívből extracelluláris vezikula (EV), és hogy a RIPC által kifejtett kardioprotektív hatáshoz szükséges-e az EV-k.
Módszerek és Eredmények: Hím Wistar patkányok izolált és perfundált szívén 3x5 min globális iszkémiát hoztunk létre (IPC) vagy 30 percig perfundáltuk (kontroll), mely során a koszorús erek perfuzátumát összegyűjtöttük. Az IPC a donor szíveken is csökkentette az infarktus méretét a kontroll szívekhez képest (7,3±2,7% vs. 22,1±2,9%). A perfuzátumokban megfigyeltük az EV-k jelenlétét elektron mikroszkóppal, dinamikus fényszórással és Western blottal (hsp60), valamint kimutattuk, hogy az IPC megemeli az EV-k mennyiségét. Izolált szívek egy másik csoportját IPC és kontroll szívekből származó perfuzátumokkal perfundáltuk. A perfuzátumokat változatlan állapotban vagy EV-depletált formában perfundáltuk. Az IPC perfuzátum hatására lecsökkent az infarktus területe (12,9±1,6%), melyet trifenil-tetrazolium festéssel határoztunk meg. Azonban a kontroll és a depletált IPC perfuzátum hatására ugyanez nem volt megfigyelhető (25,0±2,7%; 22,0±2,3%).
Konklúzió: Az IPC során felszabadult EV-k szükségesek RIPC által kiváltott kardioprotekcióhoz.
