Előadásom első részében a hátrányos helyzetűek néhány pszichológiai jellemzőjét mutatom be, melyek egyfajta ördögi kört alkotva járulnak hozzá a nehézségek generációk közötti átadásához, sok esetben az alacsony társadalmi státusz továbbörökítéséhez. A kérdés megközelíthető egyéni neurológiai folyamatok, valamint társadalmi szintű működések szempontjából egyaránt. A nem megfelelő érzelmi szabályozás, az elhanyagolás, illetve bántalmazás ugyanis már a korai évektől hajlamosít számos patológia későbbi megjelenésére, mivel idegrendszeri szintű eltéréseket okoz a fejlődésben. Ugyanakkor a hátrányos helyzetűek –irracionális módon- fokozott rendszerigazolási törekvésekkel jellemezhetőek, melyek „segítik” helyzetük fennmaradását. Ezt a folyamatot hivatott megállítani egy különleges kezdeményezés, amely a hátrányos helyzetben lévők hátránykompenzációját célozza. Az előadás második felében a Bódis Kriszta nevéhez fűződő Alkotásközpontú Szociális és Integrációs modell új oktatási módszerének előkészítési szakaszában végzett szűrővizsgálat néhány izgalmas eredményéből válogatok, melyek mélyszegénységben élő fiatalok egy sajátos csoportjának társadalom- és jövőképéről adnak tájékoztatást.
http://psat.hu/eger/eloadasok/szabobeja