Az, hogy egy adott versenyen/mérkőzésen milyen eredményt ér el egy sportoló, több tényezőtől függ. Jelen előadás a központi idegrendszeri aktivitás szintjének befolyásoló hatására fókuszál a témakörön belül. Az aktivációs szint és az optimális teljesítmény közötti kapcsolatot fordított U alakú görbével jellemezhetjük, melyet klasszikusan Yerkes-Dodson törvényként találhatunk meg a szakirodalomban (Urbán, 2000). Ezt a megállapítást jobban cizellálva kifejezetten a sport esetében három tényezőre hívhatjuk fel a figyelmet (Budavári, 2006). Egyrészt különböznek a sportágak abból a szempontból, hogy mennyire igényelnek nagy mozgásos aktivitást/finom izommozgást és így más-más idegrendszeri állapot a legjobb. Másodsorban – nem meglepő módon – az egyéni pszichológiai tényezők is szerepet játszanak ebben. Harmadrészt pedig a konkrét mérkőzés/verseny körülmények szintén fontos befolyásoló hatással bírnak erre az összefüggésre.
Előadásomban a fenti szempontok meghatározó mivoltát néhány – saját sportpszichológusi munkám során előfordult – eseten keresztül kísérlem meg illusztrálni.
