Az emberiség történelmének dicsőséges és veszteséges pillanatai hívták életre az emlékhelyek megjelölésének, illetve megformálásának igényét. A XX. század történelmének szégyenfoltjai azonban a kollektív emlékezés újfajta módját tették szükségessé, amely azután sajátos emlékezéspolitikát, és ennek megfelelő sajátos térbeli emlékműveket hozott létre. Az előadás első fele ezek közül emel ki néhány kortárs építészeti és képzőművészeti példát.
Idén az első világháború 100., illetve a holokauszt 70. évfordulójának aktualitása miatt előtérbe kerültek, ezáltal újragondolhatóvá váltak a kollektív emlékezés téri igényeinek megfelelő esztétikai formálásmódok mögött rejlő művészi vagy tervezői megfontolások. Az előadás második felében egy konkrét, megvalósulás alatt álló hazai építészeti projekt kerül bemutatásra tervezői szemszögből: egy láthatatlan emlékmű.
