Az ezredforduló óta a feltörekvő donorok szerepe egyre jelentősebbé válik a nemzetközi fejlesztési együttműködésben, a fejlődő országok segélyezésében. Ezen országok közé tartozik Brazília, Kína, India, Thaiföld és az arab országok is. Annak ellenére, hogy ezek a donorok egyre több forrást biztosítanak a rászoruló országoknak, elemzésük háttérbe szorul, különösen az arab országok. Ebből kifolyólag a kutatás elsődleges célja annak vizsgálata, hogy milyen tényezők határozzák meg az arab donorok (kiemelten: Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) segélyezési kedvét. Ennek érdekében kitérek ezen országok segélyezési intézményi hátterére (ahol van), valamint statisztikai elemzéssel vizsgálom segélyezésük főbb trendjeit, melyhez az OECD adatbázisát veszem alapul.
