Rávilágíthatunk a kutyák agyműködésére?

A könyv az ember legjobb barátja a kutyán kívül - hiszen a kutyán belül nagyon sötét van olvasni. Akár ez a régi vicc is ihlethette volna a munkánkat az ELTE Etológia Tanszékén amikor arra vállalkoztunk, hogy próbáljuk meg fény segítségével “olvasni” a kutyák agyműködését. A valóságban viszont nagyon is komoly, EEG-re és fMRI-re épülő állati agyi vizsgálati tapasztalataink indokolták, hogy nyissunk új, ígéretesnek tűnő megoldások felé is, mint például a fNIRS, vagyis a funkcionális közeli infravörös spektroszkópia.
A névben a “közeli infravörös spektorszkópia” rész arra utal, hogy a közeli infravörös tartományú fényt (800 - 2500 nanométer) másképp nyeli el az oxigént szállító hemoglobin, mint az, ami már leadta az oxigént a sejteknek. A “funkcionális” pedig arra, hogy tudjuk, hogy az épp aktív működésben lévő agyi területek sok oxigént igényelnek; tehát ha le tudjuk tapogatni, hol van éppen “friss vér”, azt is tudjuk, melyik agyterület aktív éppen.
Érdekességképpen, az fMRI - vagyis a funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó - vizsgálatok szintén a hemoglobint teszik a célkeresztbe, csak épp nem az optikai tulajdonságait, hanem a mágneses térre gyakorolt hatását mérik. Az MR-tesztek viszont, legyenek bármilyen jó térbeli felbontásúak, sajnos sok megkötéssel járnak: az eljárás igen költséges, a kutyákat hosszú ideig kell tréningezni, hogy éberen is mozdulatlanok maradjanak a vizsgálat alatt és a berendezés se zavarja őket, valamint a megkövetelt mozdulatlanság is behatárolja, hogy milyen vizsgálati helyzetekbe rakhatjuk az állatokat.
A célunk az, hogy egy olyan - embereken már használt - módszert fejlesszünk, amely egy rugalmasabb és olcsóbb eszközt ad a neuroetológusok kezébe, illetve a kutyák fejére.