Proteomika a rákkutatásban

A rákos megbetegedések a világ vezető halálozási okai közé tartoznak. Ennek egyik fő oka, hogy a betegség diagnosztizálása megfelelő biomarkerek hiányában gyakran csak a késői stádiumban történik meg. További kihívást jelent a betegek egyéni terápiás válaszainak előrejelzése, ami megnehezíti a hatékony kezelés kiválasztását. Kutatásunk célja, hogy a proteomika – a fehérjék rendszerszintű vizsgálata – révén jobban megértsük a rákos betegségek kialakulását és előrehaladását, amely hozzájárulhat a hatékonyabb diagnózis és terápia kidolgozásához. A fehérjék a génekből történő kifejeződést követően különböző módosításokon mennek keresztül. Ezek közül érdeklődésünk középpontjában a glikoziláció áll, amely során cukormolekulák kapcsolódnak a fehérjékhez, jelentősen befolyásolva azok működését.
Az előadásomban tüdőrákos (A549) és nem tumoros (BEAS-2B) sejtek által kibocsátott apró részecskék, úgynevezett extracelluláris vezikulák (EV-k) proteomikai és glikozilációs profiljának összehasonlítását mutatom be. Ezek a vezikulák a sejtek által kibocsátott nanoméretű részecskék, amelyek a sejt állapotát tükrözik, így ígéretes biomarker célpontok lehetnek. A kutatás során új izolálási és mintaelőkészítési módszereket fejlesztettünk és optimalizáltunk az EV-fehérjék és glikozilációjuk elemzésére, és jelentős különbségeket figyeltünk meg a két sejttípus között. Hosszú távú célunk, hogy ezeket a módszereket különböző típusú és stádiumú tüdőrákos betegek vérében található EV-k vizsgálatára alkalmazzuk, hogy új biomarkereket találjunk a rák korai felismerésére és a személyre szabott terápia fejlesztésére.