Az előadás a „természetesen kialakuló mentorálással” foglalkozik, melyet a neveléstudomány eredményei alapján mutat be. A mentorálás fogalmának nincsen általánosan elfogadott definíciója, illetve a mentorálás mind jellegét, helyszínét, céljait tekintve számtalan formát ölthet. A szakirodalom elkülöníti azon programokat, amelyek irányítottan valósítják meg a mentorálást, azoktól a mentor-mentorált kapcsolatoktól, amelyek szervezett program nélkül alakulnak ki, a felek elköteleződésére épülnek. A nemzetközi szakirodalom ez utóbbi jelenséget „natural mentoring”-nak, azaz természetesen kialakuló mentorálásnak nevezi. Az ilyen típusú mentorálás a közoktatás és felsőoktatás szintjein is megjelenhet, minden esetben egy tanár/oktató és diák/hallgató közötti organikusan kialakuló kapcsolatot, illetve egyénre szabott, a mentorált igényeit előtérbe helyező fejlesztést jelöl. A természetesen kialakuló mentorálás vizsgálata szorosan kapcsolódik a méltányosság, esélyegyenlőség kérdéséhez is. Egyes vizsgálatok azt találták, hogy az oktatásban alulreprezentált csoportok, iskolai útjuk során, a többségi/domináns társadalmi csoportból származó társaikhoz képest kevesebb eséllyel részesültek ilyen típusú egyéni bánásmódban. Mindemellett egyes kutatók úgy érvelnek, hogy a természetesen kialakuló mentorálás (a kritikai mentorálás, azaz a „critical mentoring” elvei mentén) lehet képes az alulreprezentált csoportok érdekeit érvényesíteni, szemben az irányított mentorálással, amely sokkal inkább a domináns társadalmi csoport által képviselt értékeket és elvárásokat közvetíti. A hazai neveléstudományi diskurzus mentorálásra vonatkozó tudományos eredményeit elemző szisztematikus szakirodalomelemzésünk nem talált olyan munkát, amely az előadásban vizsgált természetesen kialakuló mentorálást elemezné. Előadásunk célja éppen ezért, hogy a nemzetközi szakirodalom tudományos eredményeit ismertesse, felvetve az ilyen típusú mentorálás tudományos vizsgálatának módszertani lehetőségeit is.
