„I think this is my best piece!” kiáltott föl a Facebookon Peter Klatzow, dél-afrikai zeneszerző, mikor bemutatta "World of Joan Miró" című legutolsó kompozícióját. A szerző darabjai közismertek vizuális ihletettségükről: például "A Sense of Place" Cecil Skotnes képeiből merít, míg "Inyanga" a Tsonga sámánok rituáléját ülteti zenébe. A "World of Joan Miró" marimba-vonósnégyes kvintettje sem kivétel, mely idővel és mozgással tölti meg Joan Miró festményeit.
Ezt az audiovizuális elképzelést követve Szives Márton és csapata (Nagy Katalin Matild képzőművész és Sipos Géza operatőr) létrehozták a Klatzow Projektet: egy művészi vizuális koncertet. A céljuk, hogy olyan animációs koncertélményt hozzanak létre festményekből és újzenei művekből, ahol a kép és a hangzó anyag azonos szereplőként vannak jelen a színpadon. Kezdetben Miró és Klatzow műveivel készítették el vizuális koncertjeiket hagyományos képzőművészeti technikákkal, majd a koncepció Munkácsy Mihály műveivel egészült ki, ahol már mesterséges intelligenciát és 3D technikát is alkalmaztak.
Ezek a koncertek a művészeti munkát és a művészet-kutatói eredményeket is ötvözték azonban, nem pusztán az alkotói intuícióra alapozva: Mi a kapcsolat zene és animáció között észlelési és konceptuális szinten? Hogy tudnák e két médium jelenlétét összekapcsolni valós időben a perceptuális jellemzőiket kihasználva? hogy tudják a közönség figyelmét irányítani, befolyásolni ezeken a koncerteken?
Az előadás főleg Küssner és Kostka munkái* alapján elemzett alkotói folyamat bemutatása, ahol felfedezzük a művészeti vizuális koncertek figyelemirányító lehetőségeit és alkalmazzuk őket további eseményeken.
*Például:
- Küssner, M. B., Eerola, T., & Fujioka, T. (2019): Music, emotion, and visual imagery: Where are we now? Psychomusicology: Music, Mind, and Brain, 29(2-3), 59–61.
- Violetta Kostka, Paulo F. de Castro and William A. Everett (szerk.)(2021): Intertextuality in Music. Routledge, NY.) alapján
