A kisebbségek jogairól szóló nemzetközi szerződések és soft law típusú dokumentumok jelentős száma és a különféle nemzetközi bíróságok, szakértői bizottságok évtizedes erőfeszítései ellenére a mai napig nem született olyan általánosan elfogadott kisebbségfogalom, amely jogilag is kötelező erejű lenne. Ennek oka, hogy a „kisebbség” fogalmának általános érvényű meghatározása számtalan elméleti és gyakorlati kérdést vet fel, valamint elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy bizonyos személyek egyéni identitását, kisebbséghez tartozását (vagy nem tartozását) önkényesen behatárolják. Ugyanakkor a kisebbségi jogok jogosultjainak meghatározása (azaz a „Ki a kisebbségi?” kérdés megválaszolása) nélkül nagyobb tér nyílik a kisebbségi jogokkal való visszaélésre (lásd a kelet-közép-európai térségben nem ritka ún. etnobiznisz gyakorlatát, avagy a „kakukktojás” jelenséget) – tehát nem öncélú akadémiai intellektualizálásról, hanem nagyon is húsbavágó gyakorlati kérdésről van szó.
A kisebbségek körüli definíciós viták paradigmák összeütközéseként is felfoghatók, ahol egyik oldalon a nemzeti identitásra építő csoportmeghatározások (autochton, őshonos, történelmi, nemzeti-etnikai kisebbségek, nemzetiségek stb.), másik oldalon pedig a dekonstrukcionista ihletettségű, hiperindividualizált identitáspolitika áll. A vita olyan kérdéseket érint, mint például: Magasabb szintű védelemre érdemesek-e az őshonos kisebbségek, szemben a bevándorlókkal? Foglalkoznia kell-e a kisebbségek nemzetközi védelmének a szexuális kisebbségekkel? Mi a viszonya az őslakos népeknek a kisebbségi problematikához? Előadásomban e kérdések megválaszolása (legalábbis megvitatása) mellett áttekintést adok arról, hogy a kisebbségeket érintő nemzetközi dokumentumok és azok értelmező testületei hogyan kezelik a kisebbség fogalmát és a kisebbséghez tarzozás kérdését, a klasszikus megközelítésektől kezdve a legfrissebb definíciós kísérletekig, miközben megpróbálok valamiféle rendet teremteni a konceptualizációs káoszban.