A felsőoktatási expanzió kezdetei óta alaposan vizsgált téma, hogy a felsőoktatás hallgatói milyen továbbtanulási, intézményválasztási motivációkkal rendelkeznek, azonban keveset tudunk arról, hogy a későn nyitottá vált közép- és kelet-európai felsőoktatás hallgatói, akik nagyobbrészt állami finanszírozás keretében végzik a tanulmányaikat, miért hagyják abba mégis jelentős arányban idő előtt a tanulmányaikat. Kutatásunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen szubjektív és objektív tényezők jelzik előre a lemorzsolódási rizikó megnövekedését. A 2018–19-ben felvett empirikus kutatásunk adatbázisának (N=1502) elemzése során már lemorzsolódott és aktív hallgatók nézeteit vetettük össze. Az volt a feltevésünk, hogy az (1) egyéni szociodemográfiai és (2) tanulmányi motivációs tényezők mellett (3) intézményen kívüli és belüli kapcsolathálózati tényezők is önálló hatással bírnak a lemorzsolódási rizikóérzet kialakulására mindkét vizsgált csoportban. Eredményeink szerint az egyéni szociodemográfiai tényezők hatása jelentős, azonban a szülői bevonódás egyértelműen a legerősebb védőfaktornak bizonyult az intézményi intergenerációs támogatás és az intrinzik továbbtanulási motiváció pozitív hatása mellett. „A 123847 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K_17 pályázati program finanszírozásában valósult meg. Az elemzést végző kutató munkáját az MTA–DE Családok és Tanárok Kooperációja Kutatócsoport támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programja keretében.”
Kulcsszavak: lemorzsolódás, tanulmányi előrehaladás, szülői bevonódás
