Az emberélet útjának felén vajon mindig sötétlő az erdő, és törvényszerű, hogy nem találjuk az igaz utat? Előadásomban az életközépi válság pszichológiai sajátosságait szeretném bemutatni. Már a terminus definiálása során számos kérdésbe ütközhetünk. Pl. Mely életkorhoz kapcsolhatjuk életünk közepét? Milyen izgalmas változásokkal találkozhatunk ezen életszakaszban a férfiak és a nők esetében? Milyen egyéb lélektani konstruktumokkal hozható összefüggésbe ez a jelenség? Ha sikerül meghatározni a fogalmat, hogyan tehetjük mérhetővé? És talán az egyik legizgalmasabb kérdés: milyen kiemenetei lehetnek ennek a "válságnak", amennyiben valóban válságról van szó? Az önmagunkra való rálátás minden esetben kétségbeesést hoz magával, vagy esetleg magában rejheti a megbékélés, az énerővel gazdagodás, a teljességgel működés lehetőségét? Bízom abban, hogy a fentiek közül néhány kérdésre választ találunk az előadás során.
