Egy posztdoktor, az extracelluláris vezikulák és a szív találkozása

A PSAK minden alkalommal érdekes esemény számomra. Például azért, mert multidiszciplináris közönség előtt beszélhetek arról, amit csinálok. Érdekes kihívás, mint ahogy az is, amikor kutatóként új környezetben, új témában dolgozik az ember.
Nagyon sokáig dolgoztam azon a helyen, ahova még tudományos diákköri hallgatóként csatlakoztam. 2022-ben hozta úgy az élet, hogy új helyen, új témában kezdtem el kutatni. Posztdoktorként a feladatom az volt, hogy kezdjek el egy olyan kutatást, amely az extracelluláris vezikulákat (a sejtek által termelt, kis, membránnal határolt részecskék) és a szivet foglalja magában. Mindezt úgy, hogy eddig tumorbiológiai témában kutattam. Ijesztő? Izgalmas lehetőség? Minden....és ez még „csak” a kutatás része volt az új feladatoknak.
A téma valahogy adja magát, mert ez a három dolog (tumorbiológia, szív, extracelluláris vezikulák) úgy összeillik, mint egy puzzle. A megfelelő előkészületek után elkezdtem tehát a munkát a tumor-indukált szívizom atrófia témájában. Mint minden új téma esetében, ebben is fel kell deríteni a megfelelő kísérleti rendszereket, mintavételi és mintafeldolgozási lehetőségeket. A kezdetek óta több daganatmodell és felnőtt egér kardiomiocita tenyészet áll rendelkezésünkre. Már a különböző rendszerekből kinyert extracelluláris vezikulák minőségi és mennyiségi analízise is folyamatban van. A szívizomsejtek egyértelműen változnak az általunk indított kísérletek során. Az egyre érdekesebb dolgok még csak ezután kezdődnek.
Lassan 2 évvel az indulás után, nagyon hálás vagyok, hogy ebben a környezetben kezdhettem újra és ismerkedhettem meg a kutatás mellett az oktatás kihívásaival is. Oktatóként remélem, hogy megfelelően tudom támogatni a diákjaim fejlődését, kutatóként pedig célom, hogy az eredményeim segítsék a daganatos betegek kezelését. Az idei konferencián szeretnék bepillantást nyújtani a kezdeti kihívásokba és megoldásokba.