A fegyelmi felelősség a 19. századi európai jogi gondolkodás egyik vívmányaként értékelhető, amely először a francia és az osztrák, majd később a német jogban jelent meg, s hazánkba alapvetően osztrák közvetítéssel jutott el. A közszolgálati jognak ez a részterülete jelenti egyfelől a fegyelmi anyagi jogot, azaz azt, hogy mi minősül fegyelmi vétségnek, illetve, hogy milyen szankciók szabhatók ki az egyes norma szerződésekre. Másfelől beszélhetünk fegyelmi alaki jogról, amely a fegyelmi eljárás szabályait jelenti. Előadásomban a 19. és 20. századi magyar közigazgatásban dolgozók olyan fegyelmi eljárásaival foglalkozom, amelyek egy speciális fegyelmi vétséget, a botrányos magaviselet tényállását merítették ki. Ezt a vétségi alakzatot, bár 1871-ben vezették be hivatalosan először Magyarországon, a gyakorlat (szokásjog révén) már jócskán hamarabb is alkalmazta. A dualizmus idején azonban mintegy feledésbe merült, ám a Tanácsköztársaság 1919-es bukása után igencsak megszaporodtak az ezzel kapcsolatos fegyelmi ügyek. Az 1920-as évektől kezdődően pedig már egyértelműen a fegyelmi felelősségi praxis részét képezte a botrányos magaviselet miatti felelősségre vonás. Az előadás során levéltári kutatásaiból merített – talán sok esetben megmosolyogtató – esetek elemzésén keresztül igyekszem megvilágítani a közigazgatási fegyelmi jog eme szegmensét.
