Az 1956-os magyar forradalom és az azt követő menekültválságon keresztül hazánkra és honfitársainkra szegeződött a világ figyelme. Nemzetközi segélyezési programok indultak már a forradalom napjaiban, ami többszörösére nőtt a forradalom leverése után. A nyugati közvéleménye és kormányai több millió dollárnyi felajánlást tettek az ENSZ menekültügyi szervei és a Nemzetközi Vöröskereszt felé. Az Amerikai Egyesült Államok kormányzata bár a hőn áhított katonai támogatást nem biztosította, de az ország társadalma megannyi módon fejezte ki szimpátiáját a magyar nép felé. A képviselők, szenátorok, külügyminiszter és Eisenhower elnök részére is megannyi levelet írtak, s akár közvetlenül vagy közvetve számos felajánlást tettek az érkező magyar menekülteknek. Előadásomban az egyik legkülönlegesebb segítési formát, a házassági ajánlatokat mutatom be.
Kettő hölgy és huszonöt úriember fogott tollat és fogalmazta meg segítő szándékát és juttatta el levelét az Magyar Menekülteket Segítő Elnöki Különbizottság (President’s Committee for Hungarian Refugee Relief) részére. Ez az intézmény gyűjtötte össze mindazt a több ezer felajánlást amit Amerika szerte tettek az állampolgárok a frissen jött magyar menekülteknek. A felajánlások különlegessége, hogy majd minden író eltérő módon mutatta be önmagát és sajátos módon fejezte ki igényeit, elvárásait a „szíve választottja felé”. Ezeket a felajánlásokat Camp Kilmerben, a menekültek befogadótáborában terjesztették, de a társkeresés utókövetéséről nem maradt fent dokumentum.