A kétévente megtartott konferencián a Pro Scientia és a Pro Arte Aranyérem kitüntetést 1989 óta megkapó szakemberek találkoznak egymással, hogy saját kutatásaikról, szakmai kihívásaikról adjanak elő, inspirálják egymás munkásságát, és közösséget építsenek. Az idei találkozó folytatta a hagyományokat: egyszerre volt multidiszciplináris és nyitott, közérthető és tudományos. 2023-as érmesként én most vettem először részt a konferencián, és meglepődve tapasztaltam, mennyi mindent adott az élmény és a közösség.
Az első nap a műszaki, természet- és agrártudományi szekciókkal indult. Az előadások a villamos motor trendektől elkezdve a kvantumkémia és a megújuló energiaellátás kihívásain keresztül a szőlő növényvédelmével és a talajművelő szerszám ideális formájával foglalkoztak. Talán távoli közös pontot jelentett, és biztosan nagy visszhangot keltett a résztvevők körében a fizika egységesítésével foglalkozó előadás, amely a Planck-hossz számításokkal és azok lehetséges kísérleti következményeivel foglalkozott.
Ezután megtiszteltetés volt meghallgatni prof. dr. Nagy Péter plenáris előadását az Országos Onkológiai Intézet széleskörű, innovatív tevékenységéről, illetve megismerni egy helyben működő kutatócsoport munkáját. Prof. dr. Korondi Péter és dr. Csukonyi Csilla mérnök-pszichológus együttműködésben vizsgálják az organikus humán-robot interakciókat. Meglepődve figyeltük, hogyan viselkednek és mozognak a robotok kutyákhoz hasonlóan, és vetődnek fel a mesterséges és emberi közötti kapcsolatok súlyos kérdései.
A konferencia második napján a gazdaság-, társadalom- és szervezéstudomány kerültek előtérbe. Többek között betekintést kaphattunk a középiskolai rangsorok működésébe, közösen gondolkodhattunk a szakértői becslések megbízhatóságáról és a magyar felsőoktatás átalakulásáról, illetve a környezeti fenntarthatóság aktuális kihívásairól. Társadalomtudományi hátterem miatt úgy véltem, ezeket az előadásokat fogom a legjobban érteni.
Váratlan meglepetés ért a következő szekcióban, hiszen az orvos-, egészség- és sporttudományi előadások közérthetőek, színesek voltak, és mindegyikből kirajzolódott az előadók személyes elhivatottsága. Amikor egy sportpszichológus az év legfontosabb meccse előtt áll, vagy egy edzőként is dolgozó fiatal kutató az instrukciók hatásaival és formáival foglalkozik, egyértelművé válik, hogy nemcsak a szakmai érdeklődés hajtja: mások életéhez szeretne értéket hozzátenni.
A pénteket az állam- és jogtudományi szekció zárta, és ugyanezzel a témakörrel kezdődött a konferencia utolsó napja is. Talán ez a terület mutatta meg leginkább, hogy mennyire sokféle lehetőség áll egy aranyérmes előtt, amikor huszonéves korában megkapja a kitüntetést. Bírói gyakorlatból vett példák, EU-s, ENSZ-es, közigazgatási és jogtörténeti kérdések egyaránt foglalkoztatják az aranyérmeseket.
A következő bölcsészeti, művészeti és hittudományi előadások tovább színesítették a képet, hiszen megmutatták az önkifejezés és kreativitás tág lehetőségeit. Talán a konferencia történetében először erre az alkalomra készült mese hangzott el, amely az építészet céljaival és válságával foglalkozott. Egy másik előadás során pedig az 1956-os amerikai katonai szolidaritási akciókhoz kapcsolódó tárgyak jártak kézről kézre. A szakmai programokon kívül az Agóra Tudományos Élményközpontban, a Nagyerdei Stadion vagy a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár műkincseinek megtekintése során tudtunk egymással még jobban megismerkedni.
Szóval mi történik, ha ennyi különböző területről és generációból érkező remek szakember találkozik? Az élet kicsit mélyebb megértése, sok nevetés és új kérdések születnek.
Írta: Taxner Tünde
(PSA 2023)
