Hamecz István a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1991-ben, az egyetemi évek alatt a Rajk László szakkollégium oszlopos tagja, végzés után pedig nevelőtanár volt. További szakirányú tanulmányokat folytatott az Oxford University-n, a George Washinton University-n, a University of Rochester-en, a Bank of London-ban, az IMF-nél, valamint a Management Centre Europe-nál. 1991-től a Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai és Tervezési Intézetének tudományos munkatársa volt, majd 1992-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetéhez került. 1994-től tizenhárom éven keresztül a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott: eleinte szenior közgazdászként, majd 1996-tól a Közgazdasági és Kutatási Főosztály helyettes vezetőjeként, 2001-től pedig a Főosztály vezetőjeként. 2007-ben igazolt át a versenyszférába: azóta ő az OTP Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója, valamint az utóbbi évek során először az OTP orosz, majd ukrán leánybankjának elnöke. Pro Scientia Aranyérmét 1991-ben nyerte el. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy fekete báránynak tartja magát a rendezvénysorozat előadói között, hiszen régóta nem foglalkozik tudományos kutatással.
Az OTP Alapkezelő Zrt. csodálatos modern épületében Hamecz Istvántól első kézből tudhattuk meg, hogyan is történnek a pénzügyi befektetések igazán nagyban. Amíg elsétáltunk az előadás helyszínéül szolgáló terembe, megleshettük, hogyan dolgoznak a szorgalmas befektetési szakértők, s noha az amerikai filmek által hangos-zajos kavalkádként ábrázolt tőzsde világával nem találkoztunk, az ember szinte érezhette a pénz szagát. Valóban, Hamecz István elárulta, mennyi pénzt is kezel az OTP Alapkezelő, amely Magyarország legnagyobb befektetési cége: nemcsak kimondani, leírni is sok.
Habár a pénzügyi befektetések esetében tipikusan nagy a kockázati tényező, Hamecz szerint a cég sikere a szaktudáson múlik, nem pedig a szerencsén. A pénzügyi piacokon bekövetkező eseményeket ugyanis senki sem látja előre, a tévében szereplő pénzügyi szakértők (beszélő fejek) is csak arról tudnak nyilatkozni, mi történt tegnap, de arról már nem, mit hoz a holnap. Hamecz szerint azoknál a tevékenységeknél, ahol a véletlennek jelentős szerepe van, az értékelést nem az eredmények, hanem az alkalmazott eljárások elemzése alapján kell megtenni. Magyarul, ha az ember elbukja a pénzét, az nem feltétlenül a befektető hibája. Ez a jól ismert a műtét jól sikerült, a beteg meghalt balszerencsés esete. A magas kockázati tényezőnek köszönhető, hogy a befektetési hozamok eloszlása hosszabb távon egy normál eloszlású Gauss-görbéhez hasonlít, ahol a középső, legmagasabb oszlopot a 0-10 százalékos hozamok képezik. Jó hír tehát, hogy a tőzsdén nagyobb eséllyel nyerünk, mint az ötös lottón, ahol várhatóan veszítünk.
A tőzsde világával kapcsolatban rengeteg tévhit létezik, amelyet Hamecz István előadása rendkívül közérthető módon oszlatott el. Tőzsdézni vágyóknak címzett egyik jótanácsa, hogy ha a jövő bizonytalan, próbáljunk tanulni a múltból. Nem véletlen, hogy az intézményi befektetők általában a rendelkezésre álló befektetési horizonthoz illő hosszú távú trendek alapján fektetnek be, és nem próbálják kitalálni a rövidtávot. Döbbenetes adat, hogy ha 1 napra előre láthatnánk a jövőt, akkor egy befektetett dollár értéke huszonnyolc év múlva egybillió dollár lenne. Józan ésszel belátható, hogy nincs annyi pénz a világon, amennyi egy ilyen előrelátási képességek mellett működő pénzpiacot ki tudna elégíteni.
Fontos tudni azt is, hogy a befektetések szempontjából nincsen tuti ország vagy szektor; ezt az előadáson sokféle grafikon szemléltette. A jól teljesítő országok és szektorok a következő periódusban a sor végén kullognak. Emiatt az a legkifizetődőbb, ha vegyes (ún. diverzifikált) portfólióba fektetjük a pénzünket, és nem ülünk fel a napi pletykáknak, mert bizony 1-1 termék kiválasztásával vagy időzítéssel hosszú távon nem lehet pénzt keresni. A különféle befektetésekből való ki-/beugrálás — hacsak nem garantáltan mázlista valaki — szinte biztosan veszteséges, mivel a nyereségek és veszteségek oroszlánrésze mindössze néhány nap alatt realizálódik. Ha valaki pont a legjövedelmezőbb tíz nap alatt száll ki a befektetéséből, az az éves hozamának majdnem felét elveszíti. A portfólió tartalma egyrészt a befektető kockázatvállalási hajlandóságától, másrészt a befektetés időtartamától függ. Erős túlzással azt lehet mondani, hogy nincs rossz befektetés, csak túlságosan rövid időtáv.
Hamecz István szakmai sikereit meghazudtoló szerénységgel vezette be a laikus közönséget a tőzsde és a befektetési döntéshozatal világába, majd az előadás után a kérdezőknek elfogulatlan, szakszerű válaszokat adott. Aki szorgalmasan figyelt, most már tudja, hogyan fektesse be a pénzét, és azt is, mi alapján ítélje meg befektetésének sikerét. Ha helyesen járt el és szerencséje volt, akkor élvezheti a jól megérdemelt sikert, ha viszont helytelenül járt el és szerencséje sem volt, akkor levonhatja a költői igazságot: ki mint vet, úgy arat.
Nagy Noémi
