Be kell valljam, maga a konferencia messze jobb hangulatban telt, mint amit egy online konferenciától vártam volna. A tagok ott maradtak a monitor előtt a kávészünetekben, este éppoly aktívan borozgatás mellett beszélgettünk, mintha személyesen költöttük volna el a vacsoránkat egy izgalmas előadásokkal tarkított nap után. Az előadások színvonalán egyáltalán nem érződött a távolság és az online tér bizonytalansága. Idén is rengeteg élménnyel és tudással gazdagodtam.
A szombati szekció mindig egy kritikus pontja a konferenciáinknak, egyrészt a bankett után másnap nehezen kel fel az ember, másrészt a résztvevők egy része hazautazik a családjához, kisebb a létszám. Idén ez nem érződött a szombati napon. Ugyanazzal a töretlen lelkesedéssel, kérdések zuhatagával kellett szembenéznie a szombati előadóknak is, mint bármelyik másik szekcióban a többieknek. A konferencia záró eseményeként pedig a marimba csodálatos hangja varázsolt el bennünket. A kérdések itt sem maradtak el, és a végén fájó szívvel le kellett zárnunk a konferenciát. A fájó szív ebben az esetben nem egy élmény hiánya volt, nem az, hogy személyesen nem mondhattunk egymásnak gratuláló szavakat vagy tehettünk fel újabb kérdéseket, hanem hogy eltelt megint egy PSAK konferencia. Meglepő módon a közösség összetartozás-élménye mindenen átsütött, még az online téren keresztül is.
Köszönöm. Köszönöm az élményt. Köszönöm a tagoknak a részvételt, az előadásokat, a kérdéseket, a türelmet. Köszönöm mindazoknak a PSAT-osoknak, akik segítették, hogy ez az élmény, melyet a kedves emlékek polcára tehetek, létrejött: Bugyik Edina, Nagy Noémi, Delacasse Krisztina, Hegyháti Máté, Szépvölgyi Enikő és Csitei Béla.
Jedlovszky-Hajdú Angéla
