Egyetemi diplomája megszerzése után a megkezdett tudományos kutatását folytatta doktori képzésben, a magyarországi szerb ortodox templomok építészettörténeti elemzését összegző doktori munkájával 2003-ban PhD fokozatot szerzett. Tudományos kutatói tevékenysége a kortárs építészet bemutatásával bővült, több könyv szerzője és szerkesztője, számos építészeti kritika írója, nemzetközi konferenciák előadója. Tudományos pályája teljességét adja, hogy témavezetésével 2003-ban Pro Arte Aranyérmet, 2011-ben Pro Scientia Aranyérmeket nyertek hallgatói.
Zorán előadása a hetedik volt a sorban a Pro Scientia Aranyérmesek Társasága által szervezett Megvalósult álmok — Aranyérmesek a tehetségekért c. rendezvénysorozatban. Történeti és kortárs templomépítészet — személyes élmény és közösségi tudat az építészettörténeten keresztül című, elsősorban a szakrális belső térre összpontosító előadását a Károli Gáspár Református Egyetem Dísztermében hallgathatták meg az érdeklődők. Aki arra számított, hogy hagyományos építészeti előadást fog hallani, az tévedett. Az előadás ugyanis a laikusok számára talán meglepő, nem materiális építőanyag, a fény köré szerveződött, számos csodálatos épület és képzőművészeti alkotás fotójával illusztrálva. Láthattuk többek között Olafur Eliasson egy köbméter fényt előállító konstrukcióját, fénysugarat ábrázoló vallási témájú képeket (ahol a fénynek kijelölő szerepe van, pl. mennybemenetel, szeplőtelen fogantatás), vagy a Le thoronet-i apátság képét, amely puritán belső terével még inkább a fényre helyezi a hangsúlyt.
Az egyes történeti korok és építészeti stílusirányzatok (romantika, gótika, reneszánsz, barokk, modern) szakrális tereinek bemutatása során Zorán filozófiai vizekre evezett. Elmondta, hogy az építészet, a tér lehatárolása tulajdonképpen nem más, mint az ember törekvése arra, hogy helyét megtalálja a világban, illetve a kiemelt helyeket önmaga és az őt követő nemzedékek számára méltó módon kezelje. Ezért határozza meg a helyét már ősidők óta a fenti, határtalan égi szféra és az ugyancsak ismeretlen, föld alatti mélység félelmetes végtelenjei és ismeretlenjei között: az emberi horizonton egy vertikális tengelyt (axis mundi) keres, amely összeköti a lent és a fent birodalmát. A természetes fény, az égi világosság által átjárt terek mind e félelemben-ismeretlenben élhető világ egy nyugvópontját jelölik meg, ahol a hitben béke és bizonyosság élhet.
Ezt követően az előadás épületről épületre haladva mutatta be a fény moduláló és direkt hatását, majd az egyéni és közösségi élet tereiben betöltött szerepét. Különösen szép példáit láthattuk az északi népek építészetének, ahol a természetes fényt nagyon megbecsülik, hiszen kevés van belőle. Nagyszerű megoldások születtek arra, hogyan változtatható az oltárkép a nap bevetődési szögeinek megfelelően, hogyan állíthatók elő színek üvegprizmák segítségével, de láthattunk nyitott tetejű épületet is, amely közvetlen (vizuális) összeköttetést biztosít az ég felé. Az előadás utolsó részében a fény plasztikájáról és struktúrájáról gazdagíthattuk ismereteinket. Ez azért volt különösen lenyűgöző a nem szakértő közönség számára, mert a saját szemünkkel láthattuk, hogy a megfoghatatlan fény megfelelő technikákkal tapinthatóvá, anyagszerűvé változtatható.
Ráadásként a magyar kortárs szakrális építészet legcsodálatosabb darabjaival ismerkedhettünk meg: a békásmegyeri evangélikus templommal, a beremendi Megbékélés-kápolnával, a szegedi 13 spanyol piarista vértanú templom új belső tervével, illetve a gödöllői Szentháromság római katolikus templommal.
Vukoszávlyev Zorán a templomépítészet legkülönösebb megoldásairól, közérthető nyelven tartott, lenyűgöző példákkal érzékletessé tett előadását hallgatva szinte úgy érezhettük, hogy mi is részesei vagyunk a misztériumnak, amely az épületek alkotóit megihlette, amelyet az oda belépő személy átél. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az előadás után azzal a megnyugtató érzéssel távozhattunk, hogy nem lehetetlen megtalálni a helyünket a világban.
Nagy Noémi
