Több évig kutatott külföldön, többek között az Egyesült Államokban (1991-92-ben például Fulbright-ösztöndíjasként egyedüli külföldiként dolgozott a washingtoni Smithsonian Intézet Nemzeti Állatkertjében), Japánban, Kínában és Új-Zélandon. Skóciában azt a kutatócsoportot vezette, amely korábban létrehozta az első felnőtt sejtekből klónozott emlőst, Dolly birkát. Közel három évtizede foglalkozik embriológiai, klónozási és őssejt-biológiai kutatásokkal; ő alapította az őssejtkutatás egyik legjelentősebb hazai központját Gödöllőn, ahol az első magyar klónegér és klónnyúl született. Jelenleg is Gödöllőn dolgozik: a Biotalentum Kft. igazgatója, valamint a Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Karán működő Molekuláris Állatbiotechnológiai Laboratórium munkatársa; emellett vendégtanár az Utrechti Egyetemen. Számtalan díj, kitüntetés, pályázat, sőt több nemzetközi szabadalom is fűződik a nevéhez. Elsőgenerációs aranyérmes, Pro Scientia Aranyérmét 1989-ben kapta.
Ilyen komoly tudományos előzmények után az ember egy szigorú professzorra számított, ám Dinnyés András közvetlen stílusával és hosszú hajával hamar lerombolta a tudósokhoz fűződő sztereotípiákat. Bőrből idegsejtek létrehozása c. előadásában a genetikai újraprogramozás csodálatos új világába vezetette be a nagyközönséget. A klónozásról már mindenki hallott, de pontos mechanizmusa legtöbbünk számára ismeretlen — volt, mert Dinnyés András megismertett bennünket az egyes lépésekkel. Azt is megtudtuk, hogy a genetikai újraprogramozás vagy átprogramozás során egy sejt DNS-állománya az egyedfejlődés során kialakult és rögzült, ún. epigenetikai kódot teljes egészében vagy túlnyomó részben elveszíti. Az újraprogramozott sejt fejlődési potenciálja kitágul, és egy olyan stádiumba kerül, amelyből — eredeti programjától eltérően — számos fejlődési irányba képes alakulni. Egy sejtet genetikailag újraprogramozni többféleképpen lehet, a sejtmagátültetéses klónozás (ahogyan Dolly birka, Klonilla egér és Tapsilla nyúl is készültek) csak az egyik módszer. Ezen kívül lehet végezni sejtfúziót, őssejt kivonatokkal való kezelést, transzdifferenciációt, vagy exogén faktorokat lehet a sejthez adni.
A sejtmagátültetéses klónozás gyakorlati jelentősége a gyógyászati célú állatmodellek létrehozásában, a humán terápiás célú klónozásban (őssejt-forrás segítségével), valamint a veszélyeztetett fajok védelmében (génbank létrehozásával) rejlik, de kiegészítő eljárásként használható az állattenyésztésben is. A közhiedelmekkel ellentétben a sejtmagátültetéses klónozás nem alkalmazható humán reproduktív klónozás vagy kihalt állatfajok újrateremtése céljából, és forradalmi előrehaladásra sem kell számítani az állattenyésztésben.
A genetikai újraprogramozás területén újabb áttörést jelentett az ún. Indukálható Pluripotens Őssejt (IPS) vonalak létrehozása felnőtt testi sejtek genetikai visszaprogramozásával. Dinnyés András kutatócsoportja jelenleg ezzel foglalkozik. Az IPS technológia használata fontos lehet betegspecifikus sejtvonalak létrehozásában, amelyek új lehetőségeket nyitnak meg a betegcsoportra, illetve személyre szabott gyógyszertesztek, valamint a különféle betegségek (pl. szív- és májbetegségek, neurodegeneratív betegségek) modellezése területén. Az IPS sejtek előnye a nagyfokú plaszticitás, a könnyű hozzáférhetőség, a pácienssel való immunológiai azonosság, és nem utolsósorban az, hogy használatuk etikai problémákat sem vet fel (a klónozással ellentétben).
Dinnyés András szerint olyan betegek esetében érdemes a kísérletek megkezdése, ahol génhiba okozta familiáris betegségről van szó, így az epigenetikai változásokat követően is várható a betegség fenotípusának megjelenése a pluripotens sejtekből differenciáltatott sejtek esetében. Ezeken a sejteken hazai kutatócsoportok a betegség kialakulásának folyamatát, valamint ennek kismolekulás befolyásolásának lehetőségeit kutathatnák. A regenerációs orvoslási célú kísérletek esetében a beteg saját sejtjeiből vagy a beteghez hasonló genetikájú sejtvonalakból lehetne kiindulni, IPS sejteket majd ezekből a beültetésre alkalmas sejteket létrehozva. Ez utóbbi engedélyeztetési eljárása és a szükséges klinikai kísérletek nagy kihívást jelentenek, de az esetleg elérhető tartós, teljes gyógyulás gazdasági és társadalmi haszna igen jelentős lenne. Dinnyés András ráébresztett bennünket, hogy nem dughatjuk homokba a fejünket: a tudomány töretlenül halad előre, és bizony jelen van a mindennapjainkban is (még gyermekeknek készült ismeretterjesztő honlap is létezik az őssejt-terápiáról). Az előadás végére remélhetőleg nemcsak a tudósokról kialakult hagyományos kép, de a klónozással kapcsolatos téveszmék és félreértések is megszűntek. Az előadás talán legnagyobb haszna az, hogy bebizonyította: Magyarországon is lehet — nem is akármilyen — sikereket elérni a kutatói pályán.
Nagy Noémi
