Korsósné Delacasse Krisztina köszöntötte a résztvevőket, és a szakmai programban elsőként felkonferálta Cziráki Szabinát, az OTDT (Országos Tudományos Diákköri Tanács) titkárát, hogy tartsa meg az állami tehetséggondozó programokról szóló előadását. A prezentációból kiderült, hogy Magyarországon több tehetséggondozó program is fut, ebből kettő kiemelkedő szerepet tölt be: a TDK (Tudományos Diákköri Konferencia), illetve a szakkollégiumok. A szakkollégiumok 2011-től kaptak minősítést, jelenleg Dr. Szendrő Péter egyetemi tanár a Szakkollégiumi Minősítő Bizottság elnöke. A programok között több olyan köznevelési tehetséggondozási program is van, melyből támogatást kaphatnak a hátrányos helyzetűek és a nemzeti tehetségek is. A felsőoktatásban kiemelkedő szerepet tölt be a Köztársasági Ösztöndíj, illetve a Campus Hungary Ösztöndíj program. Az utóbbi azzal a céllal jött létre, hogy minél több magyar felsőoktatási hallgató számára biztosítsa a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségét.
A vitaindító előadás után két Pro Scientia Aranyérmes tartott előadást, mintegy pro-kontra szerep felosztásban. Antalfi Eszter betekintést engedett a motiválás lehetőségeibe a tudományos kutatói pályán. A hozzászólásoknál vita kerekedett, hogy vajon hány százalékban vesz részt a konzulens a hallgató sikereiben, ennél a pontnál megoszlottak a vélemények. Abban viszont egyetértettek a workshop résztvevői, hogy elengedhetetlenül fontos a szakmai háttér és a több év kutatói tapasztalat, mellyel egy támogató konzulens rendelkezik. Mindemellett nélkülözhetetlen a hallgató megfelelő hozzáállása, kitartása és szorgalma is. Vita tárgya lett az is, hogy milyen arányban játszik szerepet a szerencsefaktor, avagy a véletlenek sorozata, és mennyire függ csak a szorgalomtól a siker. Személyi László a másik oldalról közelítette meg a kutatói témakört, hogy miért nem lett tudós/kutató. Elsősorban a nehézségekre, az anyagi támogatás hiányára élezte ki beszédét. Elmondta, milyen akadályokba ütközött és ütköznek azok a fiatalok, akik nem kapják meg a megfelelő anyagi támogatást az élethez, illetve egy család alapításához. Véleménye szerint sajnos életszerűbb egy nagyvállalati állás, ami természetesen a kutatás hátrányára válik.
A délután folyamán még négy érdekes előadás hangzott el. Az ebédszünetet követően Szeifert Viktória, a KutDiák elnöke tartott előadást, a Kutató Diákok Mozgalmának szerepéről a magyar tehetséggondozásban. Az 1996-ban indult mozgalom célja, hogy a középiskolások is részt vehessenek és megtapasztalhassák a kutatás ízét és örömét. A diákokat önkéntes mentorok támogatják, akikkel egyenrangú kollégákként vannak partnerkapcsolatban. A lehetőségek a tudomány minden ágára kiterjednek, jelenleg 3000 téma közül tudnak válogatni a fiatalok, valamint több mint 800 szakemberből, amit a mentorlistán találnak meg. Mentornak bármely segítőkész oktató-kutató jelentkezhet a KutDiák honlapján. Az OTDK versenyhez hasonlóan elindították a TUDOK-ot (Tudományos Diákkörök XIII. Országos Konferenciáját), mely 13 alkalommal került eddig megrendezésre. A versenyen a diákok összemérhetik tudásukat. Akinek nincs mentalitása előadások tartásához, jelentkezhet esszépályázat írására, vagy állandó rendezvényeiken poszter szekcióban mutathatja be munkájának eredményeit. Egyre szélesebb körben terjednek a nemzetközi lehetőségek is. A kutató diákokéhoz hasonló programok már az általános iskolákban is elindultak.
Fazekas Dávid, az OTDT elnökségi tagja „Tudományos kompetenciák felmérése és fejlesztése a tudományos pálya korai szakaszában” címmel tartotta meg előadását. Dávid hangsúlyt fektet a kommunikációra, a csapatmunkára, az időbeosztásra és a tervezésre is. Előadásában kihangsúlyozta, hogy szükséges, hogy ezekkel az alapokkal rendelkezzen a hallgató, mielőtt elkezdené doktori kutatói pályafutását. A PhD képzésben elengedhetetlen az önálló munka. Aki idáig eljut, annak a doktorandusznak tudásával kell segíteni a fiatalabbakat, és egyre kevésbé keresnie a támaszt. Gondolatainak kulcsszava az önállóság volt.
A DOSZ (Doktoranduszok Országos Szövetsége) is hozzájárult a workshop hangulatához. Fazekas Kornél a doktoranduszképzés jelenébe és jövőjébe engedett betekintést a jelenlevőknek. Országunkban 27 intézmény 200 doktori iskolája működik. Több száz fő tevékenykedik a tudományos osztályokban, akik a PhD hallgatók érdekképviseletét végzik. A DOSZ munkatársai szorgalmasan tevékenykednek, azt vallják, hogy amin lehet változtatni, ott beavatkozás szükséges, és törekedni kell a legjobbra. Reményeik szerint sikerrel járnak a gyed és nyugdíj kérdéskörben, mely leginkább érinti a doktorandusz hallgatóinkat. A DOSZ legnagyobb rendezvénye a „Tavaszi szél” konferencia, mely legutóbb Debrecenben került megrendezésre, több mint 1000 előadó részvételével. Kiemelkedő év az idei a szövetségnek, mivel idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját.
Az előadások után több hozzászólásban is elhangzott, hogy minél előbb fel lehet és fel is kell ismerni a tehetséget a gyermekben. Utolsó előadóként erről említést is tett Gonda Zsuzsa, aki szintén a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságához tartozik. Azt a kérdést is feszegette, hogy kinek a felelőssége felismerni a tehetséget. Felmérői kutatások bizonyítják, hogy a legnagyobb szerepet a szülők után az oktatók és a tanárok töltik be. Ezt a gyermekek által kitöltött kérdőívek is igazolják: tanáraik nagyon nagy szerepet kapnak abban, hogy kihozzák-e a maximumot diákjaikból. Minden oktatónak és kutatónak érdemes lenne szélesítenie látókörét, kapcsolatépítését, nemzetközi terülten is. A hatékony közösség építése a diákoknál is kihagyhatatlan.
A workshop mindenki számára tartogatott friss és új információkat. Az előadóknak köszönjük a részvételt, a vendégeknek pedig a hozzászólásukat, véleményüket, amelyekkel sikeresen emelték a rendezvény színvonalát.
Antalfi Eszter
A projekt az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által a Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 2013–2014. évi cselekvési programja alapján meghirdetett NTP-FTH-M-13-001 pályázatának támogatásával valósul meg.
