A korábbi konferenciákhoz hasonlóan magas színvonalú szervezésnek lehettünk tanúi, ami a tudományos előadások mellett olyan élményelemeket is tartogatott a résztvevők számára, mint a katonai akadálypálya tesztelése, lövészet, vagy drónok katonai felhasználásának bemutatása.
Összesen 42 előadás ölelte fel tagjaink magas színvonalú szakmai munkáját. A konferencia 2 napja alatt olyan multidiszciplináris területekre kaptunk betekintést, amelyek nem csak a fiatal kutatók számára voltak érdekfeszítők, de az idősebb generáció is elmerülhetett egy-egy számára kevéssé ismert kutatási témában. Szinte már hagyománynak nevezhető, hogy első nap a konferencia Pszichológia szekcióval kezdődik, ahol a jegyellenőrök életébe éppúgy betekinthettünk, mint a hátrányos helyzetű gyermekek életképébe, vagy egy sportoló és pszichológusa dilemmájába. A műszaki tudományok és a kvarkok fészkelték be magukat a párhuzamos szekcióba, ahol az idei év Scindikátor győztese indította érdekes előadásával a délutánt. Ezt követően a napelemek és bonyolult egyenletek hatására eltompult agyakat grafilogikával felrázó informatikus előadás zárta a szekciót.
Az ünnepélyes megnyitó a díszterem pompája mellett jogi és történelmi (Zrínyi Miklós kutatások) háttértudással is megajándékozta a résztvevőket a frappáns megnyitó beszédek után.
Az állófogadást a megszokott közgyűlés követte, melyet idén sem sikerült rövidre zárni, bár bízunk benne, hogy senkiben sem szorult benn kimondatlan vélemény. Ezen esemény alkalmával a társaság megválasztotta új elnökségét és felügyeleti bizottságát, illetve a tagok tájékoztatást kaptak a Társaság anyagi helyzetéről. Aggodalommal töltötte azonban el az új és régi elnökség tagjait, hogy a következő konferencia helyszínét idén először nem tudtuk kihirdetni szervező hiányában.
A második nap délelőttjén a természettudományok uralták az előadások porondját, mely hatás délutánra kicsit enyhült a biológia és agrár szekció mellé belopakodott nyelv és irodalomtudománnyal. A művészeti szekció idén is unikum volt a konferenciánkon, amit a hallgatóság aktív kérdező kedve és az előadás közben mutatott feszült figyelme mutatott a leginkább.
Ezt követően a közös szenvedés az akadálypályán közösségformáló erőként hatott az esti vacsora és táncolás/éneklés előtt. Az este folyamán egyértelművé vált, hogy a zene egy közös nyelv a kutatók számára is. Lenyűgöző volt látni azt az átélést, ahogy 1-1 tudós átadja magát a zenének és magával a zenével kommunikál a közönség felé. Számomra nagy élmény volt. Az életem fontos pillanataihoz mindig valamilyen formában kötődik a zene, ahogy ez akkor este is történt.
Az utolsó délelőtt a társadalomtudományok területeire kalauzoltak el tagtársaink, illetve az építészet, művészettörténelem egyes fejezeteibe kaphattunk betekintést. Lélegzetelállító volt látni, hallani a várak, parkok, templomok, buddhista szerzetesek, szerződések, önvezető autók és a jövőnk sorát bemutató előadásokat.
A konferencia zárásaként pedig annak az intézménynek, épületegyüttesnek a történetét ismerhettük meg, amelyik otthont adott egy újabb színfoltnak az életünkben. A hétköznapok szürkeségében igenis színfolt egy-egy ilyen esemény, amelyet a Társaság tagjai tesznek azzá, ami. A PSAT nem csak egy kutatókat, tudósokat tömörítő szervezet, nem csak egy baráti kör, fiatalokat támogató szervezet, de egy olyan lehetőség is, mely időnként felrázza a fásultságból a beszűkülni készülő embereket és megajándékozza 2 évente egy élménnyel, amely motivációt ad ahhoz, hogy jó, amit csinálunk és jó helyen vagyunk. Megragadva az alkalmat kiemelném, hogy a korábbi elnökök, elnökségek, ügyvivő testületi tagok nélkül ez biztosan nem jöhetett volna létre. Köszönöm, hogy a részese lehetek 2 évente ennek a csodának, mert nekem az, és remélem ebből egy kicsit mások is éreznek…
Jedlovszky-Hajdú Angéla
