Előadásomban egy gyermekotthonos fiatalok körében végzett szociálpszichológiai kutatás legérdekesebb eredményeiről szeretnék beszámolni. Azok a halmozottan hátrányos helyzetű fialatok, akik valamilyen oknál fogva intézményben nevelkednek, az élet számos területén több nehézséggel találkoznak családban élő kortársaikhoz képest. Az eltérő szocializációs közeg rányomja bélyegét -többek közt- az értékekkel, felelősséggel kapcsolatos attitűdökre, a jövőbeni célokra, melyek a társas- és „állampolgári” viselkedés releváns meghatározói. A rendszerből kikerülve a szociális integrációt nehezíti az egyéni „deficitek” mellett a társas háló gyengesége, valamint az erős társadalmi megbélyegzés is. Nem csoda, hogy ezek után számos beilleszkedési folyamat sikertelenséggel végződik, a hátrányos helyzet pedig továbbörökítődik. Mik lehetnek azok az erőforrások, amikre mégis támaszkodhatunk és építhetünk ezen fiatalok támogatása során? Milyen igényeket, vágyakat fogalmaznak meg maguk az érintettek? Az előadás során ezekre a kérdésekre próbálok meg választ adni.
