A közelmúltban a digitalizációt és a robotizációt érintő jogi szakirodalom szinte megkerülhetetlen témájává vált a robotok jogalanyiságának kérdése, amely arra keresi a választ, hogy indokolt-e jogokkal felruháznunk, valamint kötelezettségekkel terhelnünk a bizonyos fokú autonómiával bíró robotokat.
Az uralkodó álláspont szerint a jogalanyiság elismerése céltalan, ugyanis jelenleg a robot eljárását jogalanyiság hiányában is be tudjuk számítani valamely természetes vagy jogi személynek. A jogalanyiság elismerésével szemben megfogalmazott másik gyakori érv, hogy a jogalanyiság alapvetően az ember – valamint jellemzően az ember által létrehozott vagyontömegek – sajátja, így annak a gépekre való kiterjesztésével megteremtenénk az ember „konkurenciáját”.
Előadásomban mégis azt vizsgálom, hogy milyen érvek fogalmazhatóak meg – ha egyáltalán lehetséges érvelni – a robotok jogalanyisága mellett. Hipotézisem, hogy a technológia aktuális fejlettségi szintjén a jogalanyiság kiterjesztése több problémát szülne, mint amennyit megoldana, azonban nem gondolom, hogy tézisem örök érvénnyel bír, még ha jelenleg igaznak is bizonyul.
