Ha felhangzik a konkrét szó: hangszerszerű, a legtöbben egy tág értelmű, hagyományokon és játéktechnikai lehetőségeken vagy kényelmen alapuló hangszerkezelésre gondolnak, mely azonban túl tág fogalmat foglal magába ahhoz, hogy az említésén túl különösebb fejtegetésbe bocsátkozzon vele egy átlag zenész. Pedig egy fiatal, alig 120 éves hangszernél ez még koránt sem megszilárdult téma! Ellenben igaz, hogy alig körülhatárolható.
Mit jelent akkor ez egy olyan hangszernél, ahol naponta jönnek ki új és a játékos technikai felkészültségét feszegető darabok? Találunk-e kapaszkodót, hagyományt, amin elindulhatunk? Mik az új iskolák? Használnunk kell-e a szót, hogy hangszerszerű?
Az előadás keretén belül egy lustaságon alapuló, berögzött kifejezést fogunk lebontani. Eközben a jelen marimbás játék-technikáinak, Theodor Milkov módszertanának és Abe Keiko zenei fejlesztéseinek összevetésével kísérletet teszek egy követhető csapást felfedezni ezen az ingoványos talajon.