A király közjogi állását meghatározó, számára gazdasági vagy politikai előnyt biztosító jogosultságok, a tágabb értelemben vett ius regium úgynevezett vagyonérdekű jogosítványai közé tartoznak a korona birtokjogaként összefoglalható jogosítványok, jogintézmények. Ezeknek kiadási oldalán a királyi birtokadományozás áll, míg a bevételi oldalt a hűtlenség miatti vagyonkobzás és a királynak, illetve a koronának valamely öröklésre jogosult jogutód nélkül meghalt örökhagyó halála miatti, nemesi birtokban történő birtokszerzése képezi.
A szűkebb értelemben vett ius regium a király, illetve a korona lappangó dologi jogát jelenti, amely a királyra néző adománybirtok elidegenítésének korlátja, és amely alapján a jogosult(ak) halálát követően az adománybirtok – anélkül, hogy uratlanná válna – visszaháramlik a királyra, illetve a koronára. Ez a dologi jogintézmény a devolutio.
A visszaháramlástól különböző jogintézmény a caducitas, vagyis a nemesi birtok törvényes öröklési rendjében az urafogyott birtok király általi öröklése.
E jogintézményeket vizsgáló egyes szerzők a két jelenség hasonlóságait emelik ki, mások azok szignifikáns megkülönböztetésére törekednek. Magam pedig caducitas és devolutio viszonyát rendszer-szempontú, funkcionális megközelítésben, a király (a kialakuló állam) hatalmának gazdasági alapja szempontjából vizsgálom, eljutva odáig, hogy nem látom elvi akadályát annak, hogy a devolutio mellett a caducitas jelenségét is a tágabb értelemben vett ius regium egyik részjogosítványának tekintsem, mivel ez is a király (egyébként magánjogias) közjogi hatalmát gazdasági-politikai előny biztosításával megalapozó jogintézmény.
„A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”
