Van abban bármi nehézség, ha tőzsdére bevezetett értékpapírok, részvények, állampapírok áralakulását elemezzük? Szépség biztosan van, hiszen az idősorelemzés lehetőséget ad arra, hogy hosszú időszakra leteszteljünk olyan pénzügyi alaptételeket, miszerint a kockázatosabb értékpapírok hozama hosszú távon várhatóan meghaladja a kevésbé kockázatosabbakét, mi a hatása egy recessziónak, (világ)válságnak az értékpapírpiacra. Ha kellően érdekes időszakot sikerül választanunk, akkor alkothatunk saját tőzsdeindexet, letesztelhetjük egy-egy nemzeti fizetőeszköz csere hatását, elemezhetjük az egyes gazdasági ágazatok teljesítményét egymáshoz viszonyítva is.
A nehézség ezen elemzések elvégzésében abban lehet, ha a szükséges álló adatokat ugyan publikálta a tőzsde, azonban ezek nem állnak rendelkezésre a statisztikai elemzéshez szükséges formában. Képzeljük el, hogy 100+ évvel ezelőtti újságokban találhatók a szükséges táblázatok a napi tőzsdei árjegyzésről, ezekből az újságokból egy-két példány van a világon. Az újságok megjelenésekor fel sem vetődött, hogy ezeket valaki egy évszázaddal később használni akarja. A korai nyomdatechnológia és emberi hibák nehézkessé teszik az elektronikus feldolgozást, például gyakran hagytak el olyan tizedesvesszőket, amik „triviálisak” voltak az olvasók számára, illetve decimális számok helyett közönséges törteket nyomtattak, mert az kisebb helyen elfért, hogy csak két tipikus példát említsünk. Komoly nehézséget jelent, hogy egyrészt ki vagyunk téve a könyvtárosok jóindulatának, hogy ezeket a ritka újságokat egyáltalán megérinthessük, másrészt nem kevés pénzt és ügyességet igényel, hogy ebből feldolgozásra alkalmas fotót készítsünk, főleg akkor, ha az újság mérete vetekszik egy pelenkázó lapéval. A fotóból pedig valahogy elektronikus idősort is kell varázsolni.
Az előadásom során a Budapesti Áru- és Értéktőzsde árainak elemzését kísérlem meg a dualizmus korában. A fent ismertetett nehézségek és szépségek egyvelegeként. Gyertek el!