A budapesti székhelyű Atlantica Tengerhajózási Rt. a 20. század első éveinek legnagyobb piaci alapon szerveződött magyar tengeri kereskedelmi vállalata volt. A társaság 1907. évi létrejöttét erősen belengte a korrupció gyanúja, így ennek árnyékában kellett a tengerre irányuló magyar kivitel két végpontját, Fiumét és az Al-Duna kikötőit bekapcsolnia a világkereskedelembe. Az Atlantica, sokszor még élő politikusokról elnevezett gőzösei, így Dél-Amerikától Európa kikötőin át a Távol-Keletig minden fontosabb kikötőben megfordultak. A vállalat saját és bérelt gőzöseivel az 1907. évi VI. törvénycikk adta állami támogatásokat igénybe véve folyamatosan törekedett a magyar gazdaság számára előnyös fuvarokat szerezni. A társaság olyan hamar lett egy frissen alapított cégből a legnagyobb magyar szabadhajózási vállalatóriássá, hogy ennek elismeréséül a vállalat igazgatóját Pollacsek Jenőt 1911-ben Ferencz József a tiszasülyi Polnay névvel és magyar nemességgel tüntette ki. Tanulmányomban a Rijekai Állami Levéltárban (Državni Arhiv u Rijeci) végzett kutatásaim és egy máig élő Polnay rokonnal folytatott mélyinterjúm alapján bemutatom az 1907–1914 közötti időszakban az Atlantica működését, hajó- és áruforgalmát, valamint üzleti eredményeit. Előadásom végén azt is megválaszolom, hogyan tudta a cég a saját javára fordítani a világháborút, és hogy mi köze volt József Attilának az Atlanticához.
